„Avagy nem szolgáló lelkek-e mindazok, elküldve a szolgálatra azokért, akik örökölni fogják az üdvösséget?” (Zsid. 1:14)
„Miként az apostolok idejében, úgy napjainkban is angyalok vonulnak végig a földön, bejárnak hegyet és völgyet, hogy vigasztalják a csüggedőket, védelmezzék a megtérőket és emberi lelkeket nyerjenek meg Krisztusnak. Igaz, hogy valódi mivoltukban nem láthatjuk őket, de mellettünk vannak, hogy vezessenek, tanítsanak és oltalmazzanak. Titokzatos, láthatatlan létra köti össze a mennyet a földdel, amelynek az alsó foka a földet, legfelső foka az Örökkévaló trónját érinti.
Ezen a fényesen ragyogó létrán állandóan fel és alá járnak az angyalok, felviszik a nyomorgók sóhaját az Atyához és reményt, bátorító áldást hoznak az embereknek.* Fáradhatatlanul munkálkodnak minden lélekért, akiért Krisztus meghalt… Minden eredménnyel járó fáradozásunkról, amely a sötétséget eloszlatja és Krisztus ismeretét terjeszti, értesül a menny. A mennyei »fejedelemségek és hatalmasságok« teljes figyelemmel kísérik Isten szolgáinak küzdelmét, amelyet látszólag csüggesztő körülmények között vívnak meg… Jobban kellene ismernünk az angyalok szolgálatát és küldetésük jelentőségét. Mindig gondoljunk arra, hogy Isten minden őszinte gyermeke mennyei lények segítségét élvezi. A világosság és az erő láthatatlan seregei szolgálatkészen veszik körül a szelídeket és alázatosakat, akik hisznek Isten ígéreteiben és igényt tartanak beteljesedésére.” (Az apostolok története, Szabadulás a börtönből c. fejezetből)* Utalás Jákób álmának jelképes ábrázolására (lásd: I. Móz. 28. fejezet, vö. Jn. 1:52).
