„Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti e tudományról, hogy vajon Istentől van-e, vagy én magamtól szólok?” (Jn. 7:17)
„Az Istennel szembeni bizalmatlanság, ami a valóságban ellenségeskedés vele szemben, a meg nem újult szív természetes hajlama. A hitet a Szentlélek ébreszti, a hit pedig csak akkor nő, ha ápoljuk. Senki sem válhat erős hitűvé céltudatos erőfeszítések nélkül. A hitetlenség erősödik, ha tápláljuk. Ha valaki szívesebben foglalkozik kételyeivel és kifogásaival, mint azokkal a bizonyítékokkal, amelyeket Isten adott hite erősítésére, akkor azt fogja tapasztalni, hogy egyre csak erősödnek az aggályai.
Akik kétségbe vonják Isten ígéreteit, és megkérdőjelezik kegyelmének bizonyítékait, azok meggyalázzák őt. A befolyásuk ahelyett, hogy másokat is Krisztushoz vonzana, inkább eltaszítja az embereket tőle. Ezek az emberek terméketlen fák.
Szétterjesztik sötét ágaikat, és eltakarják a napfényt más növényektől, amelyek elhervadnak és elpusztulnak a dermesztő árnyékban. E meddő fák olyan termést hoznak, amely az idők végéig ellenük tanúskodik. A kételkedés magvait vetik
el, amelyek kifogyhatatlanul teremnek.
Akik igazán meg akarnak szabadulni kételyeiktől, azok csak egy úton járhatnak. A meg nem értett dolgok megkérdőjelezése és kicsinyes kifogásolása helyett fi gyeljenek a már reájuk sugárzó fényre, és nagyobb világosságot fognak kapni.
Teljesítsék minden felismert kötelességüket, és akkor azokat a feladatokat is meg fogják érteni, és el tudják végezni, amelyeket ma még nem látnak tisztán.” (A nagy küzdelem, Sátán csapdái c. fejezetből)
