„Mert az ő alkotása vagyunk, teremtetvén általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.” (Ef. 2:10)
„Adjátok meg minden gyermeknek a legjobb felkészítést a szolgálatra… Isten nem várja el az izsóptól, hogy elérje a cédrus termetét, vagy az olajfától, hogy elérje a fenséges pálma nagyságát. Mindenki olyan magasra törekedjék, amennyire az emberi és mennyei erők egyesülése ezt lehetővé teszi.
Sokan nem használják fel a bennük lévő erőket, és nem veszik igénybe azokat az isteni erőket sem, amelyek pedig mindannyiunknak a rendelkezésére állnak. Kellemesebb foglalkozásra, nagyobb rangra törekszenek, és eközben olyasmit vállalnak, amihez nincs kellő adottságuk.
Sok olyan ember van, akit a képességei más élethivatásra tennének alkalmassá. A becsvágya mégis arra ösztönzi, hogy a tudományos pályát válassza, holott földművesként, kézművesként, vagy betegápolóként boldog lehetett volna hivatása
betöltésében, míg a prédikátori, az orvosi vagy az ügyvédi pályán csak elégtelenül tölti be helyét. Vannak ezzel szemben mások, akik felelősségteljes hivatást tudnának betölteni, de az erő, szorgalom és kitartás hiányában megelégszenek a könynyebb hellyel is.
Jobban kell követnünk Isten tervét. A tőlünk telhető legtöbbet kell tennünk azon a területen, amelyre hivatást érzünk, és azután útjainkat Isten kegyelmébe ajánlani, az ő végzéseinek jeleire fi gyelni. Ezek azok a szabályok, amelyek a helyes pályaválasztás legbiztosabb vezetőinek bizonyulnak.” (Nevelés, Az élethivatás c. fejezetből)
