„Kívánjátok az Urat és az ő erejét, keressétek az ő orcáját szüntelen.” (Zsolt. 105:4)
„Ha Mária és József buzgóbban és bensőségesebben érintkezett volna Istennel ima által, akkor nem történhetett volna meg az, hogy Jézust elveszítsék.* Egyetlen nap hanyagsága miatt tévesztették szem elől a Megváltót, és háromnapi gonddal és bánattal kellett fi zetniük, míg ismét megtalálták őt. Így van ez velünk is. Haszontalan, balga fecsegés és az ima elhanyagolása arra vezet, hogy rövid idő alatt elveszítjük a Megváltó drága jelenlétét, és sok-sok nap fájdalmas vívódás után leljük csak meg ismét békénket.
Sokan részt vesznek az istentiszteleteken, és Isten szava felfrissíti, megeleveníti őket. De, mert keveset gondolkodnak ezeken az igéken, és csak kevéssé »vigyáznak és imádkoznak «, hamarosan elveszítik az elnyert áldást, azután pedig még elhagyatottabbnak érzik magukat. Egymás közötti érintkezésünkben is gondoljunk arra, hogy ne tévesszük Jézust szem elől, és ne feledkezzünk el róla. Ne engedjük meg, hogy a földi dolgok annyira igénybe vegyenek, hogy ne tudjunk időt szentelni a vele való találkozásra. Hiszen az örökéletre és az üdvösségre vonatkozó reményeink egyesülnek őbenne!” (Jézus élete, A húsvét ünnepén c. fejezetből) * A történetet lásd: Lk. 2:42–52.
