„Embernek fi a! Prófétálj Izráel pásztorai felől, prófétálj és mondjad nékik: …A gyöngéket nem erősítettétek, a beteget nem gyógyítottátok, a megtöröttet nem kötözgettétek, az elűzöttet vissza nem hoztátok, és az elveszettet meg nem kerestétek… Tévelygett nyájam minden hegyen, minden magas halmon. Az egész föld színén szétszóródott az én nyájam, és nem volt, aki keresné, sem aki tudakozódnék utána.” (Ezék. 34:2, 4, 6)
„Jézus azt tanítja az elveszett juhról szóló példázatban, hogy üdvösségünk nem azon múlik, hogy mi keressük az Istent, hanem azon, hogy ő keres minket… Krisztus minden egyes megmentett lelket arra szólít fel, hogy mentse az elveszetteket az ő nevében. Izráelben elhanyagolták ezt a munkát.
Vajon nem ugyanezt teszik-e azok, akik ma Krisztus követőinek vallják magukat? Hány tévelygőt kerestél meg és hoztál vissza a nyájhoz? Tudod-e, hogy Krisztus keresi azokat, akiket látszólag javíthatatlan és visszataszító voltuk miatt te elkerülsz? Talán éppen akkor lenne a legnagyobb szükségük a részvétedre, amikor elfordulsz tőlük…
Az elveszett juh, ha nem hozzák vissza a nyájhoz, addig kószál, míg el nem pusztul. Sokan elvesznek, mert nincs kéz, amely megmentésükre utánuk nyúlna. Az angyalok szánakoznak e tévelygőkön, az emberi szív azonban nem. Ó, milyen nagy szükségük lenne a megkísértett, tévelygő lelkeknek a szívet megindító, mélységes megértésre! Bárcsak többet merítenénk Krisztusból, és kevesebbet a saját énünkből!” (Krisztus példázatai, A bűnösök menedéke c. fejezetből)
