Az engedelmesség

„Én, az Úr vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, nyisd szét a te szád és betöltöm azt!” (Zsolt. 81:11)


 
„Gilgálban történt, amikor még tartott az éhség, hogy Elizeus próféta száz embert táplált egy »Baál Sálisából« jövő férfi ajándékából, aki a következőket hozta: »Első zsengék kenyereit, húsz árpakenyeret és megzsendült gabonafejeket az ő ruhájában«. Az ajándék érkezésekor Elizeus ezt mondta az ő szolgájának: »Add a népnek, hadd egyenek. Felelt az ő szolgája: Minek adjam ezt száz embernek. Ő pedig mondta ismét: Add a népnek, hadd egyenek, mert ezt mondja az Úr: Esznek és még marad is. És eleikbe adta, és ettek és még maradt is belőle, az Úr beszéde szerint« (II. Kir. 4:42–44).

Az Úr Jézus azóta is – ha nem is mindig ilyen feltűnően és kézzel foghatóan – újra és újra betöltötte az emberek szükségletét. Ha tiszta lelki látásunk lenne, hamarabb felismernénk, hogy Isten könyörületesen bánik az emberrel. Az ő áldása nyomán lesz a kicsiny mennyiség is elegendő. Isten keze meg tudja százszorozni a keveset. Készleteiből asztalt terít a kietlenben… Krisztus földi szolgálata idején, amikor hasonló csodát tett, ugyanaz a hitetlenség mutatkozott meg, mint ami a régi időkben. »Minek adjam ezt száz embernek?« – kérdezte Elizeus szolgája. Amikor Jézus  megparancsolta a tanítványoknak, hogy adjanak enni a tömegnek, ezt válaszolták: »Nincs nekünk több öt kenyerünknél és két halunknál, hanemha elmegyünk, és mi veszünk eledelt az egész  sokaságnak « (Lk. 9:13).

Ez a lecke Isten gyermekeinek szól minden korban. Amikor feladattal bíz meg az Úr, senki se vizsgálgassa, hogy vajon észszerű-e a parancs, vagy mit is eredményezhet engedelmes fáradozása. A kezünkben levő készlet talán sokkal kevesebbnek tűnik, mint amennyire szükség van, de az Úr kezében a szükségesnél is többnek bizonyul majd. Világosabban kellene látnunk hogyan, miként viszonyul Isten azokhoz, akiket az ő Fia odaajándékozásával vásárolt meg. Jobban kellene hinnünk Isten földi egyháza előrehaladásában. Erre a látásra és hitre van nagy szüksége az egyháznak ma. Ne vesztegessük az időt a látható erőforrások hiányának a panaszolására! Lehet, hogy a látszat keveset ígér, de a tetterő és az Istenbe vetett bizalom feltárja a tartalékokat. A hálaadással és áldáskéréssel hozzá vitt ajándékot megsokszorozza, amint megszaporította egykor a próféta ifjaknak és az elcsigázott tömegnek adott táplálékot.” (Próféták és királyok, 142, 153. l.)

Ellen White
Ellen White
Az Istennel való közösség elősegíti a jó gondolatokat, a nemes törekvéseket, az igazság tiszta megértését és magasztos tervek készítését. Azokat akik ilyen formán lelküket Istenhez kötik, Ő elismeri fiainak és lányainak. Ök, folytonosan, feljebb és feljebb emelkednek, Istent és az örökkévaló dolgodat világosabban látják, addig, amíg Isten őket is a világosság és a bölcsesség csatornájává tudja váltóztatni a világ számára.

Primește în fiecare zi pe Telegram devoționalul preferat. Citește mai multe aici.

Ascultă podcastul Devoționale Audio

Publicate astăzi

Versetul zilei

Urmărește Devoționalul Video

Articolul precedentKedves áldozat
Articolul următorSunt un slujitor