„Rám nézve pedig igen csekély dolog, hogy tőletek ítéltessem meg, vagy bárminemű emberi ítéletnaptól, sőt magam sem ítélem meg magamat. Mert semmit sem tudok magamra nézve, de nem is ebben vagyok megigazulva, aki ugyanis engem megítél, az Úr az.” (I. Kor. 4:3–4)
„A nagy hírnév az emberek között olyan, akár a homokba írt jel, de a szeplőtlen jellem örökre megmarad. Isten adta az értelmi képességedet, amellyel felfoghatod az ő ígéreteit. Jézus pedig készen áll megsegíteni téged egy erős, kiegyensúlyozott jellem kialakításában. Akiknek ilyen a jellemük, azoknak sohasem kell azért aggódniuk, hogy nem sikeresek világi ügyeikben. »A világ világossága« ők. A belőlük áradó világosságot Sátán nem tudja elpusztítani vagy hatástalanítani.
Istennek nem az a terve, hogy az élet harcában emberek rokonszenve és dicsérete tartsa fenn szolgáit… Harcolják meg a hit nemes harcát, állják a megpróbáltatásokat Isten erejével, minden nehézségben! Isten a menny minden kincsét kitárta előttünk, amikor nekünk ajándékozta Fiát, aki – jellemének tökéletessége által – teljességgel képes arra, hogy felemeljen, megnemesítsen és felkészítsen bennünket a hasznos földi és mennyei életre… Isten azt akarja, hogy tevékenyen élj. Nem magadat lebecsülve, csüggedten, hanem erős hittel és reménnyel, derűsen és örömmel képviselve Krisztust a világban. Jézus vallása az öröm, béke és boldogság vallása.” (Válogatott bizonyságtételek II. kötet, 255–256. l.)
