„Jobb az Úrban bízni, mint emberekben reménykedni. Jobb az Úrban bízni, mint főemberekben reménykedni.” (Zsolt. 118:8–9)
„Igazán boldogok csak akkor lehetünk, ha szövetségben maradunk Istennel. Nem köthetünk egyezséget – elveinkkel megalkudva – azokkal, akik nem félik őt. A magukat keresztényeknek vallók számára állandó veszélyt jelent az az elképzelés, hogy bizonyos mértékig alkalmazkodniuk kell a világhoz, ha befolyást akarnak gyakorolni rá. Az ilyen magatartás hasznosnak tűnhet, de minden esetben lelki veszteséggel jár. Isten népének szigorúan őrizkednie kell minden ravaszul rejtett rossz hatástól, amelyet az igazság ellensége hízelgéssel akar a lelkükbe lopni. Isten gyermekei idegenek és vándorok ezen a világon, akik veszélyekkel körülvett ösvényen járnak.
Nem szabad elfogadniuk azokat az ötletes kibúvókat és csábító ajánlatokat, amelyeket Sátán kínál, hogy engedetlenségre bírja őket. Nem azoktól kell a legjobban félni, akik nyílt és közismert ellenségei Isten ügyének. Azok, akik hízelgő, kecsegtető dolgokat mondanak, és úgy tesznek, mintha baráti szövetségre akarnának lépni Isten népével, könnyebben meg tudnak téveszteni.
Jóllehet a harc szüntelenül folyik, Urunk egyetlen benne bízót sem hagy magára a küzdelemben. Angyalok segítik és védik azokat, akik alázatosan járnak Isten előtt. Amikor gyermekei hozzá húzódnak, hogy védelmet nyerjenek a Gonosz munkája ellenében, ő szánalommal és szeretettel oltalmába veszi őket. »Ne érintsétek őket – mondja –, mert ők az enyéim! Markaimba metszettem fel őket.«” (Próféták és királyok, 354. l.)
