„Jézus pedig mondta nékik: Vigyázzatok, őrizkedjetek a farizeusok és a sadduceusok kovászától!” (Mt. 16:6)
„Semmit sem cselekedvén versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan, egymást különbnek tartva ti magatoknál.” (Fil. 2:3)
„A liszthez kevert kovász észrevétlenül alakítja át a tésztát. Ha képmutatás él a szívben, akkor az átjárja az egész életet… A lélekbe plántált helytelen elvek ugyanúgy dolgoznak az emberben, mint a lisztben a kovász: átalakítják jellemünket… A farizeusok képmutatása önzésükből eredt. Az volt életük legfőbb célja, hogy önmagukat felmagasztalják. Ez vitte bele őket abba, hogy elferdítsék,és helytelenül alkalmazzák a Szentírást, ez vakította el őket Jézus küldetésével szemben is. Erre a mesterien elrejtett gonoszságra még a tanítványok is hajlamosak voltak… Bár látszólag mindent elhagytak Jézusért, mégis nagyravágyó terveket forgattak magukban. Ebből a lelkületből fakadt a viszály az elsőbbségért…
Napjainkban is elterjedt Urunk követői között ez a rejtett, bűn! Hányszor ejt foltot Istenért végzett szolgálatunkon, emberekkel való érintkezésünkön az önfelmagasztalás titkos vágya! Az önszeretet vezet arra, hogy a dolgok könnyebb végét keressük. Az önzés késztet arra is, hogy az isteni életelveket emberi elméletekkel és hagyományokkal helyettesítsük… Csak Isten ereje száműzheti az emberből az önzést és képmutatást… Ha a hit, melyet vallunk, legyőzi ezeket az emberi hajlamokat, és arra indít, hogy Isten dicsőségét keressük a magunké helyett, akkor tudhatjuk, hogy jó úton haladunk.” (Jézus élete, Az igaz jel c. fejezetből)
