„Emberi módon szólok a ti testetek erőtelensége miatt. Mert amiképpen odaszántátok a tagjaitokat a tisztátalanságnak és a hamisságnak szolgáiul a hamisságra, azonképpen szánjátok oda most a tagjaitokat szolgáiul az igazságnak a megszenteltetésre.” (Rm. 6:19)
„Ha Isten Lelke uralja a szívet és a lelket, a megtért ember… ne tegye ölbe a kezét, és ne elégedjék meg azzal, amit Krisztus eddig érte munkált. Aki be akar jutni Krisztus országába, az tapasztalni fogja, hogy a bűnös természet minden ereje és a sötétség birodalmának hatalmai által felszított szenvedélye összeesküszik ellene. Minden nap újból oda kell szentelnie magát, minden nap fel kell vennie a harcot a gonosszal. Régi szokások, velünk született rossz hajlamok fognak harcolni a felsőbbségért. Ezekkel állandóan küzdeni kell, hogy Krisztus erejében győzelmet arathassunk. A Megváltó földi életében, amelyet a gonosszal szemben tanúsított állandó ellenállás csiszolt tökéletessé, bemutatta, hogy miként juthat el az ember – Istennel együttmunkálkodva – már itt e földön, a jellem tökéletességére… Megváltónk örömmel árasztja ránk áldásait, amelyekre a gonosszal való küzdelemben szükségünk van… Nem érheti kudarc azt, aki hitben folyton előrehaladva, lépésről lépésre felfelé hág a menny kapujához vezető létrán, mígnem eléri annak legmagasabb fokát.” (Az apostolok története, Rómából írt levelek és a Hű mindhalálig c. fejezetekből)
