„Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nekem.” (16. zsoltár 6)
A szeretet és együttérzés, amelyet Isten ültetett a lelkünkbe, a mennyben kiteljesedhet. A találkozás a tiszta, szent lényekkel és minden korszak hűséges gyermekeivel – akik megmosták és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében –, a szent kötelékek, amelyek összekapcsolják a mennyei és a földi családot, mind hozzájárulnak a megváltottak boldogságához. Az üdvözültek között ott lesznek Jézus Krisztus apostolai, a hős Pál, a lelkes Péter, János és igaz szívű testvérei, s velük a vértanúk hatalmas serege. (A nagy küzdelem – Korszakok nyomában, 677. o.)
A mennyben teljes az öröm, és mindenütt felhangzik annak dicsérete, aki csodálatos áldozatot hozott az emberiség megváltásáért. Vajon a földi egyház ne legyen telve dicsérettel? A keresztények ne hirdessék az egész világon, milyen öröm Krisztust szolgálni? Azoknak, akik a mennyben csatlakozni akarnak majd az angyali kar dicsérő énekéhez, már ezen a világon meg kell tanulniuk a menny énekét, amelynek alaphangja a hálaadás. (Bizonyságtételek, VII. köt., 244. o.)
A mennyben minden nemes és magasztos. Mindenki a másik érdekét és boldogságát keresi, senki sem törődik pusztán önmagával. A szent angyalok fő öröme az, ha látják a körülöttük levők örömét és boldogságát. (Bizonyságtételek, II. köt., 239. o.)
Ha itt, ezen a világon próbákkal szembesülsz és elhagyatottnak érzed magad, fordítsd el tekintetedet e sötét földről a menny ragyogó dicsősége felé. Irányítsd figyelmedet a mennyei örömökre, s akkor nem érzed kilátástalannak a helyzetedet, elviselhetetlennek az élet próbáit és csalódásait, mert megérted, hogy a dicsőségben vár rád az igazi otthonod és szerető Megváltód. Harcolj, küzdj az áldott örökségért, amelyet Isten megígért azoknak, akik szeretik Őt és megtartják parancsolatait! (Youth’s Instructor, 1852. október)
