„Ímé eljövök hamar: tartsd meg, ami nálad van, hogy senki el ne vegye a koronádat.” (Jelenések könyve 3,11)
Egy szempillantás alatt hozhatunk olyan döntéseket, amelyek örökre meghatározzák sorsunkat. Gondoljunk arra, hogy egy élet munkájába kerülhet a helyrehozása annak, amit egyetlen perc alatt rontunk el, ha engedünk a kísértésnek és meggondolatlanságnak.
Az akaratunk egy pillanatnyi cselekedete által a gonosz hatalmába adhatjuk magunkat – azonban többre van szükségünk az akarat pillanatnyi cselekedeténél, hogy letörjük Sátán bilincseit, és eljuthassunk a magasabb rendű, szent életre. E cél elérése időt, kitartást, türelmet és áldozatot kíván. Aki a teljes világosság birtokában önkényesen elfordul Istentől, azt fogja tapasztalni, hogy amikor vissza akar térni, az utat benőtte a tövis és a bogáncs. De ne lepődjünk meg és ne csüggedjünk, ha hosszú utat kell megtennünk feltört, vérző lábbal. A visszatérés útját csak lépésről lépésre, kemény küzdelem árán találhatjuk meg.
Tegyünk meg mindent, kitartóan haladjunk előre, hogy elnyerjük a mennyet, és learathassuk munkánk gyümölcsét. A kéz majd kitárja az Éden kapuit azok előtt, akik kiállták a kísértések próbáját, és megőrizték jó lelkiismeretüket azáltal, hogy lemondtak a világi dicsőségről és a világ tetszéséről Jézus Krisztus szeretetéért. Megvallották Őt az emberek előtt, így bizalommal és türelemmel várnak arra, hogy Krisztus is megvallja őket mennyei Atyánk és a szent angyalok előtt. (Notebook Leaflets, Vol. I. no. 4.)
Őrizd meg lelkiismereted érzékenységét, fogékonyságát, hogy meghallhasd a halk hangot, Jézus Krisztusét, aki úgy szólott, ahogyan még sohasem szólt ember. (121. kézirat, 1898)
