„Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani téged, ne fogadd beszédüket! (…) Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábadat ösvényüktől!” (Péld 1,10–15)
A világi szórakozások jobban meghiúsítják a Szentlélek munkálkodását, mint bármi más, és megszomorítják Isten Lelkét.
Akik jellemükben és vallási tapasztalataikban képmutatók, könnyen összegyűlnek az élvezetekért és szórakozásokért, s másokat is vonzanak. Néha olyan fiatalokat is rábírnak az ilyen összejöveteleken való részvételre, akik igyekeznek a Biblia szerinti keresztényként élni. Azonban nem akarják, hogy különcnek gondolják őket, és hajlamosak követni mások példáját, így azok befolyása alá kerülnek, akik talán sohasem engedtek szívükben az isteni befolyásnak. Ha a fiatalok imádkozó lelkülettel törekszenek az Isten iránti hűségre, és szem előtt tartják, mit mondott Jézus Krisztus arról a gyümölcsről, amelynek meg kell teremnie az életükben, akkor felismerik, hogy a világi szórakozások visszatartják az embereket attól, hogy elfogadják a meghívást a Bárány menyegzőjére.
Megtörténik, hogy a szórakozóhelyek gyakori felkeresése által azokat a fiatalokat is elragadja az emberi befolyás varázsa, akiket gondosan megtanítottak Isten útjára, de sajnos ragaszkodnak a világias nevelésben részesült társaikhoz. Ha az elcsábított fiatalok nem rázzák le magukról ezt az igát, és olyanokat követnek, akiknek a lelkülete nem keresztényi, életük végéig tartó szolgaságba taszítják magukat. (Üzenet az ifjúságnak, 371., 388–389. o.)
Téged is meghívnak majd a szórakozóhelyekre. Maradj hű Krisztushoz: ne keress mentséget a távolmaradásodra, hanem nyíltan és szerényen jelentsd ki, hogy te Isten gyermeke vagy, és egyetlenegyszer sem szeretnél olyan helyre menni, ahová nem hívhatod meg Jézust. (Youth’s Instructor, 1893. május 4.)
