„Harmadnapon menyegző volt a galileai Kánában, amelyen Jézus anyja is részt vett. És Jézust is meghívták a tanítványaival együtt a menyegzőre.” (János evangéliuma 2,1–2)
Kánában menyegzőre készültek. A jegyespár József és Mária rokona volt. Krisztus is értesült e családi összejövetelről, és arról, hogy sok befolyásos személy is jelen lesz, azért újonnan elhívott tanítványai társaságában Kána felé vette útját. Amint az ott élők megtudták, hogy Jézus a városba érkezett, külön meghívást küldtek Neki és barátainak.
Jézus csatlakozott az ünnepségen megjelent társasághoz. A világiasság, könnyelműség a leghalványabb árnyékot sem vetette magatartására, jelenléte által megszentelte az összejövetelt.
Krisztus minden korszak híveinek azt tanítja ezzel, hogy ne zárkózzunk el a társaságtól. Ne szakítsuk meg a társas érintkezést, ne igyekezzünk visszavonulni embertársainktól. Ha meg akarjuk szólítani őket, ott kell találkoznunk velük, ahol elérhetők, hiszen maguktól ritkán keresnek meg bennünket. Az emberek szívét nem csak a szószékről érinthetjük meg az isteni igazsággal. Krisztus felébresztette az érdeklődésüket azáltal, hogy a javukat akarva ment közéjük. Megkereste őket mindennapi munkájuk közben, és önzetlen érdeklődést tanúsított irántuk. Tanításait bevitte a nép otthonába, és egész családokat nyert meg isteni jelenlétének befolyása által.
Jézus megdorgálta a mértéktelenséget, a bűnös vágyak kiszolgálását és a balgaságot, mégis társaságkedvelő volt. Elfogadta a meghívást, hogy együtt étkezzen a tanultakkal, nemesekkel, szegényekkel és szenvedőkkel. Nem adott engedélyt a kicsapongásra és tivornyára, azonban az ártatlan vidámság kedves volt számára. A zsidó menyegző ünnepélyes és megragadó esemény volt, amelynek örömétől Megváltónk nem zárkózott el. (The Signs of the Times, 1887. november 22.)
