„Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, nem úgy adom én nektek, mint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen.” (János evangéliuma 14,27)
Mindig kétféle ember volt és lesz a Földön, az idők végéig: a Jézusban hívők, és az Őt megtagadók. A bűnösök bármily gonoszok és romlottak, a Krisztusban való hit által megtisztulhatnak, és az Ő Igéjét cselekedve megszabadulhatnak bűneiktől. Akik elfogadják Őt, szeretetétől befolyásolva megszelídülnek, lecsendesednek. Jézus megaláztatását, szenvedését és halálát megismerve megváltozik az életük.
A béke, amelyet Krisztus adott a tanítványainak, és amelyért imádkozunk, az igazságból fakad. Nélküle háború, viszály, féltékenység, irigység, gyűlölet és ellenségeskedés ural mindent, de Krisztus békéje nem olyan, mint amit a világ adhat vagy elvehet: megmarad akkor is, ha alattomos rosszindulat vesz körül, és az ellenség leghevesebb támadásai közepette is megőrizhetjük. Jézus egy pillanatig sem akarta megvásárolni a békességet a szent igazságok elárulása által. Sohasem adhat békességet a megalkuvás, az elveink megtagadása. Isten követőinek súlyos hibája, hogy az elveik feladásával igyekeznek áthidalni a világosság és sötétség gyermekei közötti szakadékot. Ha a világgal barátkozunk, elveszítjük Krisztus békéjét. Isten gyermekei számára túl nagy áldozat lenne, ha az igazság alapelveinek félresöprése árán kötnének békét a világgal. Krisztus követői határozzák el, hogy mindig hűek maradnak az igazsághoz, és soha, egy kicsit sem engednek az elveikből a világ kegyének elnyerése kedvéért. Ragaszkodjunk Krisztus békéjéhez! (Review and Herald, 1894. július 24.)
