Szól; Izráel fiainak, hogy induljanak el. (2Móz 14:15)
Izráel gyermekeinek története minden keresztény tanítására és okulására szolgál. Amikor az Izráelitákat veszély és nehézség fenyegette, és útjuk mintha elzártan állt volna elõttük, akkor elhagyta õket a hitük, és az ellen a vezetõ ellen zúgolódtak, akit maga Isten jelölt ki a számukra… Az isteni parancs így szólt: „Menjetek elõre!” Nem volt szabad megvárniuk, amíg útjuk teljesen beláthatóvá válik, amíg teljesen megértik szabadulásuk egész tervét. Isten ügye halad elõre, és Õ utat fog nyitni népe elõtt…
Elõfordul, hogy a keresztény életét veszélyek veszik körül, amikor a kötelesség teljesítése nehéznek tûnik. Képzeletük közelgõ veszélyt vetít eléjük, hátuk mögött pedig halált és szolgaságot látnak. Isten hangja mégis jól kivehetõ mindennemû csüggedés fölött: „Menjetek elõre!” Engedelmeskedjünk hát e parancsnak, bármi legyen is a következmény, még ha szemünk nem is bír áthatolni a sötéten, még ha bokánk körül érezzük is a dermesztõ hullámokat…
Akik a maguk részérõl lehetetlennek tartják, hogy engedjenek Isten akaratának, és higgyenek Isten ígéreteiben, míg csak minden világossá és érthetõvé nem válik elõttük, azok soha semmiben sem fognak engedni. A hit nem a tudás bizonyossága, hanem a reménylett dolgok valósága, és a nem látott dolgokról való meggyõzõdés (Zsid 11:1). Az egyetlen út Isten tetszésének elnyerésére, ha engedelmeskedünk parancsainak. Haladjunk elõre! Ez legyen a keresztény jelszava.
Isten szándéka az, hogy állandóan növekedjünk tudásban és erényben. Az Õ törvényében, saját hangján adja a meghívást mindenkinek. „Emelkedjetek magasra, szentek legyetek, mindig szentebbek.” Napról napra közelebb juthatunk a keresztény jellem tökéletességéhez.
Bízzunk Istenben! Végezzük munkáját önzetlenül, alázatos szívvel támaszkodva a vezetésére. Bízzuk magunkat gondviselésére mind jelenünket, mind jövõnket illetõen! Tartsuk meg kezdeti bizodalmunkat szilárdan mindvégig, s ne felejtsük el, hogy a Menny áldásait nem a saját, hanem Krisztus érdemeiért kapjuk. A Krisztusba vetett hit és Isten túláradó kegyelme által Isten elfogad bennünket.
