„Velem van az, aki elküldött engem, nem hagyott engem egyedül az Atya, mert én mindenkor azokat cselekszem, amik neki kedvesek.” (Jn 8:29)
[Krisztus] választhatta volna, hogy egy maga teremtette világon tölti el idejét, könnyű élettel, bőség közepette. Magának követelhette volna mindazt az örömet és kedvtelést, amit a világ nyújtani tud. Mégsem törődött a maga kényelmével. Nem a maga örömére élt, hanem azért, hogy jót tegyen és másokra árassza áldásait. (Testimonies for the Church 3:18.)
Nem lehet segíteni azon a férfin, nőn vagy gyermeken, aki nem akarja meghallani a kötelesség szavát és engedelmeskedni annak. A kötelesség szava Isten szava. Akik a mennyei tanácsot nem fogadják el és a nekik tetsző utat választják, azok szeme, füle és szíve érzéketlenné válik az Úr szava iránt. (Manuscript 22, 1897.)
Az a férfi vagy nő, aki elhagyja az Isten által számára kijelölt helyet csak azért, hogy saját hajlamait és a maga által kigondolt tervet kövesse, csalódásba fog ütközni, mert a maga útját választotta Isten útja helyett…
Mennyei Atyánk a mi Uralkodónk, és nekünk irányítása alá kell helyeznünk magunkat. Az ő családjának tagjai vagyunk. Jogosan tart igényt szolgálatunkra… Nem szabad arra törekednünk, hogy a magunk választotta utat kövessük, hanem keressük Isten útját és az ő akaratát… Az emberek sokat szenvednek, mert lelépnek az ösvényről, melyet Isten kijelölt számukra, hogy azon járjanak. A maguk által meggyújtott tűz szikrái között járnak, melynek biztos eredménye a szenvedés, az aggodalom és bánat, melyet elkerülhettek volna, ha akaratukat alárendelik Istennek.. Bármilyen ösvényt választ is Isten a számunkra, bármerre irányítja is lépteinket, az lesz a biztonság egyedüli ösvénye… A hit szemével, gyermeki engedelmességgel tekintsünk Istenre, fogadjuk el vezetését és a nehézségek eltűnnek előlünk. Ezt az ígéretet kaptuk: „Én tanácsollak és tanítalak téged.” (Letter 120, 1900.)
