„Így tegyék nevemet Izráel fiaira, hogy megáldjam őket.” (4Móz 6:27)
Isten Igéje nagy jelentőséget tulajdonít annak a befolyásnak, amelyet a barátok gyakorolhatnak még a felnőttekre is. Mennyivel erősebb ez a hatás a gyermekek és az ifjúság fejlődő értelmére és jellemére! Társaik, akikkel barátkoznak, az elvek, amelyeket magukévá tettek, a szokások, amelyeket kialakítanak – döntik el azt a kérdést, hogy hasznosak lesznek-e itt a földön, és mi lesz a jövőjük, valamint örök sorsuk…
A hitetlen, szórakozni vágyó, romlott társak befolyására nagyon sok ifjú elveszti a keresztény szülei által körültekintő neveléssel és buzgó imával ápolt és őrzött egyszerűséget, tisztaságot, Istenbe vetett hitet és önfeláldozó lelkületet…
A nagyszerű eszmék, önzetlen célkitűzések, nemes törekvések mind olyan vonások, amelyeket általában a gyermekkori kapcsolatok alakítottak ki. Isten alkalomról alkalomra hangsúlyozta Izraelnek, hogy fontos ügyelnie arra, kikkel barátkoznak gyermekeik. Egész polgári, vallási és társadalmi életüket annak szem előtt tartásával rendezték be, hogy a gyermekeket megvédjék a rontó társaságtól, és hogy egész kicsi koruktól kezdve megismertessék velük Isten törvényének előírásait és alapelveit. Az az intő példa, amelyet születésekor kapott a nemzet, jellegénél fogva mély nyomot hagyott minden szívben. Egyiptom utolsó rettenetes csapása – elsőszülötteinek halála – előtt Isten megparancsolta népének, hogy gyűjtsék otthonukba gyermekeiket. Vérrel jelölték meg minden ház ajtófélfáját, és mindannyiuknak e jellel biztosított védelmen belül kellett maradniuk. Hasonlóképpen kell ma is az Istent szerető és félő szülőknek gyermekeiket „a szövetség kötelékében”, a Krisztus megváltói vére nyújtotta szent hatások oltalma alatt tartaniuk. (The Ministry of Healing, 402-404.)
