„Jézus pedig azt mondta: Atyám, bocsásd meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek! Azután sorsvetéssel megosztoztak ruháin.” (Lk 23:34)
Krisztus a példaképünk. Az emberi család fejévé lett, hogy elvégezze a munkát, melynek jelentőségét az emberek képtelenek felfogni, mert nem értékelik a kiváltságokat és lehetőségeket, melyeket Isten emberi családjának tagjaiként élvezhetnek…Isten irgalma nem gyengeség volt, hanem iszonyatos hatalom a bűn megbüntetésére…ugyanakkor olyan hatalom is, mely az emberek szeretetét felébresztheti. Krisztus által az Igazság képes rá, hogy megbocsásson anélkül, hogy egyetlen iótát is feláldozna magasztos szentségéből. (The General Conference Bulletin, October 1, 1899.)
Krisztus így tanított minket imádkozni: „Bocsásd meg vétkeinket, amint mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeznek”, majd hozzátette: „Mert ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, mennyei Atyátok is megbocsátja vétkeiteket”. …
Ha valaki rosszat tesz neked, és túl büszke és makacs ahhoz, hogy bocsánatot kérjen, vajon odamennél-e az elkövetőhöz és így szólnál –e: „Én szeretlek téged Krisztus kedvéért, és megbocsátom a sérelmet, amit ellenem tettél”? Jézus tanúja lesz a szeretet e cselekedetének és jóváhagyja azt; és amint te cselekszel másokkal, úgy cselekszenek majd veled is. (The Youth’s Instructor, June 1, 1893.)
Lelkünkben kell őriznünk a sajnálatot és szánalmat azok iránt, akik vétkeztek ellenünk, akár megvallották hibájukat, akár nem. Ha a bűnbánat és a bűnvallomás elmarad, bűneik felírva maradnak a mennyei könyvekben, hogy szembenézzenek velük az ítélet napján; ám ha ezt mondják: „Bánom”, akkor…szívből meg kell bocsátanunk ellenünk elkövetett vétkeiket. (The Youth’s Instructor, June 1, 1893.)
Az igazi boldogság nem a vagyon és a jó előmenetel birtoklásából áll, hanem a tiszta szív birtoklásából, melyet megtisztított az igazság iránti engedelmesség…Mindenki számára adott a lehetőség, hogy megvalósítsa a mennyei elveket. A sérelmek megbocsátása, nem pedig megbosszulása az, ami bölcsességről és igazi jóságról tanúskodik. A krisztusi szeretet az emberek iránt, akikért az Úr küzdött, a jellem igazi átalakulásának megnyilvánulása. (Letter 229, 1905.)
