„Amikor Jézus kiszállt, nagy sokaságot látott maga körül, megszánta őket, és meggyógyította betegeiket.” (Mt 14:14)
Nézzétek Krisztus életét, együttérzését, alázatosságát, szeretetét és kifejezhetetlen gyengédségét. Követnetek kell példaadását. Isten életet és gazdag áldásokat adott nektek, hogy élvezzétek azokat, cserébe pedig szolgálatot, hálát, szeretetet és törvénye iránti engedelmességet kér tőletek. Ezen elvárásai elsődleges fontosságúak és nem hagyhatók könnyelműen figyelmen kívül. Semmi olyat nem kér azonban tőletek, ami ne tenne boldogabbá már a jelen életben is. (The Youth’s Instructor, January 30, 1884.)
A mennyei Felség azonosítja érdekeit a szenvedő emberiség érdekeivel. Embertársainknak szükségük van a szívbél kedvességre és a gyengéd együttérzésre…Nem lehetséges a Krisztusban, mint élő Főben való növekedés, amíg nem gyakoroljuk az együttérzés és szánakozó szeretet leckéjét, melyet ő tárt elénk. Lehetetlen visszatükrözni Krisztus képmását, ha a mennyei eredetű szeretet nem él ott a lélekben. Senki sem lépheti át Isten városának kapuit, aki nem rendelkezik ezzel a jellemtulajdonsággal. (The Youth’s Instructor, October 20, 1892.)
A Megváltónk által elkövetet egyetlen szentségtelen tett is tönkretette volna példaképet, ő pedig nem lehetett volna tökéletes példa számunkra; ám noha megkísértetett mindenben, hozzánk hasonlóan, mégis a bűn foltja nélkül maradt. A próféta szája által így mutatja be jellemét: „Én vagyok az Úr, aki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorlok e földön, mert ezekben telik kedvem.” Mindenki, aki Krisztus nevét vallja, ezekben a dolgokban kell, hogy gyönyörködjön, és a megtérés cselekedeteinek gyakorlásával meg kell mutatniuk a világnak, hogy követik a Példaképet…Aki Krisztusban hisz, Krisztus cselekedeteit kell hogy végezze. Az Úr úgy mutatkozik be előttük, mint aki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorol e földön, és ezek azok a gyümölcsök, melyekkel az őszinte kereszténynek is rendelkeznie kell. (The Youth’s Instructor, October 13, 1892.)
