„Legyetek azért Isten követői, mint szeretett gyermekek, és járjatok szeretetben, amint Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk áldozati ajándékul, Istennek kedves, jó illatként.” (Ef 5:1-2)
Követnünk kell Istent, mint szeretett gyermekek, engedelmeskedni minden kívánalmának és szeretetben járni, amint Krisztus is szeretett minket…Krisztus minden mozdulatát, lépését és minden munkáját szeretetben vitte végbe. Azért jött, hogy szeretetével magához ölelje a világot…
Követnünk kell a Krisztus által elénk állított példát; ő legyen a minta, mígnem ugyanazt a szeretetet árasztjuk mások felé, melyet ő tanúsított irántunk. Krisztus azt akarja, hogy a szeretet e mélységes leckéje megérintsen minket…Ha szívedet önzésre adtad, engedd, hogy Krisztus beléd oltsa szeretetét. Arra vágyakozik, hogy teljes szeretettel szeressük őt, és arra bátorít, sőt, azt parancsolja, hogy úgy szeressük egymást, amint példát adott nekünk. A szeretetet tanítványságunk megkülönböztető jelévé tette…Ez az a mérce, melyhez fel kell érnünk, – „Szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket.” Mily nagy e szeretet magassága, mélysége és szélessége! Ez a szeretet nem egyszerűen arról szól, hogy öleljük át az általunk kedvelt embereket, hanem Isten legkisebb, legalázatosabb teremtményeire is vonatkozik. Jézus ezt mondja: „Amit megcselekedtetek eggyel e legkisebb atyámfia közül, velem cselekedtétek”…
A szeretet és együttérzés, melyet Jézus szándéka szerint másoknak kell adnunk, nem egy érzelgősséggel fűszerezett szeretet, mert az csak a lélek csapdája; mennyei eredetű szeretetről van szó, melyet Jézus mind tanítással, mind példaadással bemutatott. Ám ahelyett, hogy bemutatnánk e szeretetet, milyen gyakran elidegenedünk és elhidegülünk egymástól…Az eredmény az Istentől való elidegenedés, a tapasztalat hiánya, és a keresztény növekedés leállása…
Jézus szeretete egy tevékeny alapelv, mely a keresztény testvériség kötelékével egyesíti a szíveket. Mindenki, aki belép majd a mennybe, az már itt a Földön tökéletessé lett a szeretetben. A mennyben a Megváltó és a megváltottak lesznek érdeklődésünk tárgyai. (The Youth’s Instructor, October 20, 1892.)
