„Ekkor a kísértő odament hozzá, és azt mondta: Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré. Ő pedig ezt felelte: Meg van írva: nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.” (Mt 4:3-4)
Krisztus nagy megpróbáltatása a pusztában az étvágy területén az önmegtagadás példáját volt hivatva az emberek elé állítani. Ez a hosszú böjt arra szolgált, hogy meggyőzze az embereket azon dolgok bűnös voltáról, melyeket állítólagos keresztények is megengednek. Krisztus pusztában kivívott győzelme megmutatta az embereknek, mennyire bűnösek azok a dolgok, melyekben kedvüket lelik. Az ember üdvössége forgott kockán, és Krisztus pusztai megpróbáltatása döntötte el kimenetelét. Ha Krisztus győz az étvágy felett, akkor az embernek is esélye lesz a győzelemre…
Keresztények, akik értik a kegyesség ama titkát, akik megszentelt ismerettel rendelkeznek az engesztelésről, és akik Krisztus pusztai szenvedéseiben a számukra kivívott győzelmet látják…, hatalmasan megerősödnek, ha buzgón és folytonosan összehasonlítják életüket az igaz mértékkel, Krisztus életével…A szórakozások, melyek léhasághoz és Istenről való elfeledkezéshez vezetnek, nem nyernek jóváhagyást Krisztus, a világ Megváltója részéről, aki az ember példaképe és egyetlen biztonságos követendő mintája, ha az ember győzni kíván, amint Krisztus győzött…Az ember most Ádámhoz képest előnnyel bír a Sátánnal folytatott küzdelemben, mert Ádám engedetlensége és abból következő bukása figyelmeztetésként áll előtte, hogy elkerülje Ádám példáját. Az embernek ugyanakkor ott van Krisztus példaadása is az étvágy és Sátán többszörös kísértéseinek legyőzésében, a hatalmas ellenség teljes körű leküzdésében minden területen, hogy győztesként kerülhessen ki minden összecsapásból. (The Review and Herald, October 13, 1874.)
Az evés és ivás szokásait a legnehezebb legyőzni, mert Sátán erősen odaláncolja az embert harci szekeréhez. (Manuscript 20, 1894.)
Mindenki, aki Krisztus szolgálatára szenteli magát és követi példaadását, tökéletes győztessé válik. (Manuscript 176, 1898.)
