„Amint Jézus megkeresztelkedett, azonnal kilépett a vízből, és íme, megnyílt neki a menny, és látta, amint az Isten Lelke leszáll rá, mint egy galamb. És íme, egy mennyei hang ezt mondta: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.” (Mt 3:16-17)
Jézus minden dologban példaképünk volt, ami az életet és a kegyességet illeti. Megkeresztelkedett a Jordánban, ahogyan mindazoknak is meg kell keresztelkedniük, akik hozzá jönnek. A mennyei angyalok feszült érdeklődéssel figyelték a Megváltó keresztségének jelenetét, és ha az ott álló emberek szemei megnyíltak volna, látták volna a mennyei sereget, akik körülvették Isten Fiát, amint lehajolt a Jordán partján. Az Úr megígérte Jánosnak, hogy jelt ad neki, amiről felismerheti a Messiást, és most, amint Jézus felemelkedett a vízből, az ígért jel megadatott; látta a megnyílt eget, és Isten Lelkét ragyogó galamb alakjában Isten Fiára szállni, és hallotta a mennyei hangot, mely ezt mondta: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.” Jézus, a világ Megváltója megnyitotta az utat, hogy a legbűnösebb, a legelesettebb és a leglenézettebb ember is eljuthasson az Atyához, és helye lehessen a mennyei lakásokban, melyeket Jézus azoknak készített, akik szeretik őt. (The Youth’s Instructor, June 23, 1892.)
Akik Krisztussal feltámadtak az új életre, azok Isten választottai. Szentek az Úrnak, aki szeretteinek ismeri el őket. Mint ilyenek, ünnepélyes szövetség alatt különítik el magukat a világtól, megalázkodván egész elméjükben. Az igazság köntösébe kell hogy öltözködjenek. El kell különülniük a világtól, annak szellemétől, gyakorlatától, és meg kell mutatniuk, hogy Krisztustól tanulnak… Ha valóban meghaltak Krisztussal, ha megtartják keresztségi fogadalmukat, a világnak nem lesz hatalma felettük, hogy rávegye őket Krisztus megtagadására. Ha Krisztus életét élik ezen a világon, akkor isteni természet részesei lesznek. (Letter 32, 1907.)
