„Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testének állapotában és az Isten és az emberek előtt való kedvességben.” (Lk 2:52)
Krisztus életének egyszerűsége, büszkeségtől és hiúságtól való szabadsága volt az, ami kedvessé tette őt Isten és emberek előtt. Nem törekedett arra, hogy feltűnősködéssel irányítsa magára a figyelmet. (The Youth’s Instructor, September 1, 1873.)
Krisztus élete egyszerűségben és tisztaságban telt…Nagy bölcsességgel rendelkezett, de olyan volt, mint a gyermek: az évek múltával növekedett, fejlődött. Gyermekkorát különleges gyengédség és megkülönböztetett kedvesség jellemezte. Jelleme teljes volt szépséggel és makulátlan tökéletességgel. (The Youth’s Instructor, April 1, 1872.)
Krisztus élete az egyetlen biztonságos példakép, melyet gyermekek és fiatalok elé állíthatunk. Amikor a gyermekek fellázadnak a szülői tekintély ellen, Megváltójuk élete ítéli el őket, aki maga is volt gyermek és engedelmeskedett szüleinek. A mai gyermekek jelleme sokszor ennek éles ellentéte. A legtöbb gyermek saját kedvteléseinek él, és fő céljuk a magamutogatás. Némelyikük feltűnő beszéddel igyekszik magára vonni a figyelmet. Mások úgy gondolják, hogy külső megjelenésük teszi értékesebbé őket. Nagyon válogatósak az öltözködésben, sok időt és eszközt szentelnek a megjelenésre, hogy felhívhassák magukra a figyelmet, miközben se idejük, se kedvük nincs a csendes imádságra. Elhanyagolják a belső szépséget, a szelíd és csendes lélek ékességét, mely, mint az apostol mondja, a legértékesebb Isten szemében.
A vagyon és a ruházat oly közönséges dolgok, hogy miközben irigységet ébreszthetnek, nem parancsolnak valódi tiszteletet. Azonban a szelídség és alázatosság kegyelmével kiművelt gondolkodás, a tiszta és egyenes szív meg fog látszódni az arckifejezésen, és tiszteletet, szeretetet vált ki másokból. (The Youth’s Instructor, September 1, 1873.)
Ha a fiatalok meg akarnak erősödni elméjükben, és tiszta erkölcsűek, szilárd lelkűek akarnak lenni, akkor kövessék Jézus egyszerűségének példáját és hozzá hasonlóan vessék alá magukat a szülői tekintélynek. (The Youth’s Instructor, July 14, 1892.)
