„Aztán velük tartott, visszament Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Anyja pedig szívében tartotta mindezeket a beszédeket.” (Lk 2:51)
Jézus az Örökkévalónak ajánlotta fel fiúságát…A templomban történt első látogatása új érzéseket ébresztett. A földi kötelezettségeket erre az időre félretette; azonban isteni küldetése és Istennel való egysége tudatában nem utasította el szülei tekintélyét. Kérésükre engedelmes fiúként visszafordult velük és segítségükre volt dolgos életükben. Szívébe rejtette jövőbeni küldetésének titkát, alázatosan várva az időt, hogy nyilvános szolgálata megkezdődjék, mielőtt, bejelentené a világnak, hogy ő a Messiás. Annak felismerése után, hogy ő Isten Fia, még tizennyolc évig alávetette magát a szülői tekintélynek és az egyszerű galileai ácsmunkás hétköznapi életét élte…Harminc éven keresztül úgy élt, hogy elismerte és elfogadta a szülői vezetést…
Még keresztény szülők gyermekeinél is általános dolog, hogy tizenkét éves korukat megelőzően úgy érzik, követhetik saját kívánságaikat. A szülők pedig készségesen elfogadják, hogy gyermekeik vezessék őket, ahelyett, hogy ők irányítanák gyermekeiket…Ennélfogva sok fiatal úgy nő fel, hogy szokásává válik az önzés és a henyélés. Hiúk, büszkék és önfejűek. (The Youth’s Instructor, September 1, 1873.)
Amikor Krisztus türelmes önmegtagadására, minden népszerűséget elutasító egyszerűségére és a mindennapi munkára való alázatos odaszentelődésére tekintünk, láthatjuk, milyen szépséges fény övezte életét. Milyen világosan mutatja élete azt az ösvényt, melyen a gyermekeknek és fiataloknak járniuk kell! …Jézus nem kevésbé volt Isten Fia szerény otthonában és szüleinek való engedelmességében, mint amikor Isten kijelentette örök trónjáról: „Ez az én szeretett Fiam.” (The Youth’s Instructor, July 14, 1892.)
Krisztus élete mindörökre áldást biztosít az olyan életre, mely a szülői tekintélynek való örömteli engedelmességben és szorgos fizikai, szellemi munkával telik. (The Youth’s Instructor, September, 1873.)
