„Mi mindnyájan az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre.” (Jn 1:16)
Krisztus nem úgy akarta megmenteni a világot, hogy alkalmazkodott hozzá, hanem azáltal, hogy felfedte a világ előtt Isten hatalmának és kegyelmének átformáló erejét, mely az ember jellemét Krisztus jellemének hasonlatosságára alakítja. (The Review and Herald, January 22, 1895.)
Sátán önzőnek, elnyomónak mutatta be Istent, olyannak, aki mindent követel, de semmit sem ad, a saját dicsőségére igényli teremtményei szolgálatát, és semmilyen áldozatot nem hoz értük. Krisztus odaajándékozása azonban kinyilatkoztatja Isten szívét… Láthatóvá teszi, hogy Isten bűngyűlölete erős, mint a halál, ám a bűnös iránti szeretete erősebb a halálnál. Miután magára vállalta megváltásunkat, semmit sem tart vissza, legyen bármilyen drága is, amire művének megvalósításához szükség van. Egyetlen igazságot sem rejtett el, amelyet ismernünk kell megváltásunk érdekében. Az irgalom egyetlen csodatételét sem mulasztotta el, egyetlen isteni eszközt sem hagyott kihasználatlanul. Elárasztott bennünket kegyelmével, ajándékaival. A menny egész kincsestára nyitva áll azok előtt, akik elfogadják a megmentő szeretetet. Miután Isten a világegyetem kincseit összegyűjtötte és feltárta a végtelen hatalom forrásait, mindet Krisztus kezébe tette, és így szólt: „Mindez az emberé! Használd fel ezeket az ajándékokat az ember meggyőzésére, hogy nincs nagyobb szeretet az enyémnél sem az égen, sem a földön. A legnagyobb boldogságát abban találja meg, ha szeret engem.” (The Desire of Ages, 57.)
Az Atya minden lelket értékel, akit Fia élete odaadásával vásárolt meg. Minden segítséget megkaptunk, hogy az isteni hatalomban részesedhessünk, és így győzhessünk a kísértések felett. Az Isten minden parancsolata iránti engedelmesség által a lélek megőriztetik az örök életre. (General Conference Bulletin Volume III, No 4, 1899.)
Isten a menny minden áldását azokra kívánja árasztani, akik buzgón kérik a segítséget, melyet egyedül az Úr adhat meg. (The S.D.A. Bible Commentary 1:1087.)
