„A buzgóságban ne lankadjatok, lélekben buzgók legyetek, az Úrnak szolgáljatok.” (Rm 12:11)
Vannak fiatal férfiak és nők, akik nagyon ellenzik a rendet és fegyelmet…Nem tartják be a rendszeres felkelés és lefekvés idejére vonatkozó szabályokat: éjszaka világosságot gyújtanak, és reggel térnek nyugovóra…De vajon nem jól tennék-e, ha szakítanának azzal a szokással, hogy az értékes órákat éjjellé, az éjszaka óráit pedig mesterséges fénnyel nappallá változtatják?…
Amennyire lehetséges, át kell gondolnunk, mi mindent tudunk elvégezni nappal. Készítsünk napirendet különböző, ránk váró feladatainkról, és különítsünk el egy bizonyos időt mindegyiknek az elvégzésére! Alaposan, szépen és megbízhatóan végezzünk el mindent…
Adjunk magunknak néhány percet a munka elvégzésére, és ne álljunk meg közben könyvet, újságot olvasni, hanem mondjuk ezt magunknak: „Nem teszem, mert ennyi és ennyi percem van a munkám elvégzésére, és be kell fejeznem a kijelölt idő alatt.”…Akik természetüknél fogva lassú mozgásúak, törekedjenek rá, hogy fürgék, gyorsak és energikusak legyenek, emlékezvén az apostol szavaira: „ Az igyekezetben ne legyetek restek; lélekben buzgók legyetek; az Úrnak szolgáljatok.”
Ha a lassú, halogató munkavégzés rabja vagy, ha szokásoddá vált a restség, akkor a rövid munka is hosszú lesz számodra; márpedig a lassú embereknek kötelessége, hogy változtassanak ezen, és gyorsabb tempójúak legyenek. Ha megteszik ezt, győzelmet arathatnak rendetlen, hosszadalmas időt igénylő szokásaikon…
A buzgó, kitartó erőfeszítés a győzelem biztos talajára állít; mert aki Krisztus kegyelmében és kegyelme által küzd a győzelemért, isteni megvilágosításban részesül, és megérti, hogyan lehet nagy igazságokat a kis dolgokba is belevonni, és hogy a vallás elveit ugyanúgy meg lehet valósítani a kicsiny dolgokban, mint ahogyan az élet nagy feladataiban is. (The Youth’s Instructor, September 7, 1893.)
