„Mikor látom az eget, ujjaid munkáját, a holdat és a csillagokat, amelyeket elrendeztél, azt mondom: Micsoda az ember, hogy megemlékezel róla, és az ember fia, hogy gondod van rá?” (Zsolt 8:4-5)
Isten bátorít minket, hogy szemléljük műveit a természet világában. Azt szeretné, hogy elménket a mesterséges dolgok tanulmányozása helyett a természetes dolgok szemlélésére fordítsuk. Jobban megértjük ezt, ha szemeinkkel a hegyekre tekintünk, és Isten kezének alkotásait szemléljük. Az ő keze formálta a hegyeket, ő állította helyükre őket, hogy meg ne inogjanak, csak az ő parancsára. A szél, a nap, az eső, a hó és a jég mint az ő parancsának engedelmeskedik.
A keresztény ember által Isten szeretete és jóvolta, kezének minden ajándéka kell hogy meglátszódjék. A természet szépségei legyenek a szemlélődésünk tárgyai! Ha a minket körülvevő természet szépségeit tanulmányozzuk, elménk felemelkedik minden szépséges dolog Alkotójához. Isten alkotásai megszólítják érzékeinket, az ő hatalmát és bölcsességét magasztalják. Minden szépséges teremtett dolog Isten gyermekének érdekét szolgálja; átalakítja értékítéletét és ízlésvilágát, hogy minden emberi alkotásnál jobban értékelje Isten szeretetének drága bizonyságait.
A próféta elragadtatott szavakkal magasztalja a teremtett dolgokban megnyilatkozó Istent: „Mikor látom egeidet, a te ujjaidnak munkáját, a holdat és a csillagokat, amelyeket teremtettél, micsoda az ember – mondom -, hogy megemlékezel róla?” (The Youth’s Instructor, March 24, 1898.)
A világ, mely telve van szórakozással és élvezethajhászással, mindig valami újdonság után szomjazik. És milyen keveset gondol eközben a menny és a föld Teremtőjére! Isten felszólítja teremtményeit, hogy fordítsák figyelmüket az őket körülvevő zűrzavarról az ő keze alkotásainak csodálatára. Az égitestek szemlélődésünk méltó tárgyai. Isten alkotta őket az ember javára, és amint munkáit tanulmányozzuk, Isten angyalai állnak mellénk, hogy megvilágosítsák értelmünket. (Ellen G. White Manuscript 96, 1899.)
