„Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent.” (Mt 5:8) „A felülről jövő bölcsesség pedig először is tiszta” (Jak 3:17).
Isten városába nem juthat be semmi tisztátalan. Minden lakójának már itt tiszta szívűnek kell lennie. Aki Krisztustól tanul, az mindinkább megveti a hanyag magaviseletet, az ízléstelen kifejezéseket és goromba gondolatokat. Akinek szívében Krisztus él, annak gondolkozásában és erkölcsiségében tisztaság és nemesedés fog megnyilatkozni.
Jézus szavainak: „Boldogok, akiknek szívük tiszta…”, mélyebb jelentőségük is van. Nem csupán olyan értelemben tiszta, ahogy a világ érti ezt – tisztának lenni az érzékiségtől, a testies vágyaktól –, hanem tisztának lenni a lélek rejtett szándékai és indítékai terén is. Mentesnek a kevélységtől, a haszonleséstől. Ehelyett szerénynek, önzetlennek, gyermekinek kell lennünk. …
A tiszta szívűek meglátják és felismerik Istenben Üdvözítőjüket, s miközben jellemének szépségét és tisztaságát szemlélik, arra törekszenek, hogy képmását visszatükrözzék. Felismerik benne Atyjukat, akinek legforróbb vágya, hogy megtérő fiát átölelje. Kimondhatatlan öröm és gyönyör tölti be szívüket…
A tiszta szívű ember felismeri a Teremtőt hatalmas keze műveiben, a mindenség alkotásainak szépségében. Igéjét olvasva világosabbá válik irgalmasságának, jóságának és kegyelmének kinyilatkoztatása. A kisdedek előtt föltárja azokat az igazságokat, melyek rejtve vannak a bölcsek és megfontoltak előtt. Az igazság szépsége és becses volta, melyet a világi módon okos nem vesz észre, folyamatosan kitárul azok előtt, akikben bizakodó, gyermeki kívánság él megismerni és teljesíteni is Isten akaratát…
A tiszta szívű ember mintegy Isten látható jelenlétében él az Isten által számára kiszabott idő alatt. A jövő halhatatlan állapotában pedig színről színre fogja látni Őt, miként Ádám is látta, amikor Istennel volt az Édenben. „Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre.” (1Kor 13:12) (Thoughts from the Mount of Blessing, 42-45.)
