„Új parancsolatot adok nektek, hogy egymást szeressétek: amint én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást.” (Jn 13:34)
Jézus ezt mondja: „Szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket.”. A szeretet nem egy puszta benyomás, nem is egy átmeneti érzelem, ami a körülményektől függ, hanem egy élő elv, egy állandóan munkálkodó erő. A lelket a tiszta szeretet folyamai táplálják, melyek Krisztus szívéből, mint soha ki nem apadó kútforrásból fakadnak. Ó, mennyire megeleveníti a szívet, mennyire megnemesíti indítékait és elmélyíti érzéseit ez a közösség! A Szentlélek nevelése és vezetése alatt Isten gyermekei „részrehajlás és képmutatás nélkül”, igazán, tisztán és mesterkéltségtől mentesen szeretik egymást. Ez azért van, mert a szív szereti Jézust. Egymás iránti szeretetünk Istennel való közös kapcsolatunkból származik. Egy család vagyunk és szeretjük egymást, amint Ő szeretett minket. E tiszta, megszentelt, fegyelmezett érzéshez képest a világ sekélyes udvariassága és a negédes barátságok semmitmondó frázisai olyanok, mint a pelyva a búzához képest. (Letter 63, 1896.)
Úgy szeretni, ahogyan Krisztus szeretett. annyit jelent, mint önzetlenséget tanúsítani kedves szavakkal és szelíd tekintettel, mindenkor és mindenhol… Az őszinte szeretet a mennyből származó drága tulajdonság, mely olyan arányban sokszorozódik, amilyen arányban másokra árasztjuk illatát…
Krisztus szeretete mély és buzgó; kiapadhatatlan patakként árad mindenkihez, aki elfogadja. Az ő szeretetében nincs önzés. Ez a mennyei eredetű szeretet a szívben lakozó elvként áll fenn, mely nem csak azok iránt nyilatkozik meg, akik a legkedvesebbek számunkra, vagy akikkel közeli viszonyban állunk, hanem mindenki iránt, akivel kapcsolatba kerülünk. Ez a szeretet ahhoz segít hozzá minket, hogy apró figyelmességeket és engedményeket tegyünk, hogy a kedvességből fakadó tetteket hajtsunk végre és hogy gyengéd, igaz, bátorító szavakat szóljunk. Érzékennyé tesz minket mindazok iránt, akiknek szíve szomjúhozik az együttérzésre. (Ellen G. White Manuscript 17, 1899.)