„Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.” (Péld 4:23)
Ahhoz, hogy egészséges módon növekedjünk a kegyelemben, elengedhetetlen a szív szorgos megőrzésének igénye. Természetes állapotában a szív szentségtelen gondolatok és bűnös szenvedélyek lakóhelye. Amikor az ember aláveti szívét Krisztusnak, a Szentlélek minden szennytől megtisztítja azt. Ez nem mehet végbe az egyén beleegyezése nélkül
Ha a szív már megtisztíttatott, a kereszténynek kötelessége, hogy meg is őrizze tisztaságát. Úgy tűnik, sokan azt gondolják, hogy Krisztus vallása nem szólít fel a mindennapos bűnök és a lelket megkötöző zabolátlan szokások elhagyására. Lemondanak néhány dologról, melyet lelkiismeretül elítél, de nem képviselik Krisztust a mindennapokban. A Krisztushoz való hasonlóságot nem viszik be otthonaikba. Nem tanúsítanak gondosságot szavaik megválogatásában. Gyakran bosszús, türelmetlen szavakat mondanak, melyek felkavarják az emberi szív legrosszabb szenvedélyeit. Az ilyeneknek arra van szükségük, hogy Krisztus a lelkükben lakozzék állandó jelenlétével. Csak az ő erejével képesek uralni szavaikat és tetteiket. A szív megőrzésének munkájában szüntelenül imádkoznunk kell és fáradhatatlanul kell esdekelnünk a kegyelem trónjához segítségért. Akik kereszténynek vallják magukat, azoknak buzgó alázattal és könyörgéssel kell Istenhez folyamodniuk. A Megváltó meghagyta nekünk, hogy szüntelenül imádkozzunk. A keresztény nincs mindig abban a helyzetben, hogy imádkozni tudjon, gondolatai és vágyai azonban mindenkor helyénvalók lehetnek. Megszűnnénk önmagunkban bizakodni, ha kevesebbet beszélnénk és többet imádkoznánk. (The Youth’s Instructor, March 5, 1903.)
Érzéseinknek Istenre kell összpontosulniuk. Elmélkedjünk nagyságán, irgalmasságán és kiválóságán! Engedjük, hogy jósága, szeretete és jellemének tökéletessége megragadja szívünket! (The Review and Herald, March 29, 1870.)
A világ Megváltója örömét leli abban, ha gyermekei néki adják szívüket. (The Youth’s Instructor, August 10, 1893.)
