„Amikor Jézus ezt meghallotta, azt mondta: Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségére van, hogy általa megdicsőüljön az Isten Fia.” (Jn 11:4)
Krisztus két napos késlekedése, miután hallott lázár betegségéről, nem hanyagságot vagy elutasítást fejezett ki részéről…Ez bátorítás lehetne számunkra…Meg kell nyugodnunk az Úrban, és türelmesen várni szabadítására. Az imánkra küldött válasz talán nem olyan gyorsan érkezik, mint szeretnénk, és talán nem úgy, ahogyan várjuk; de Ő, aki tudja, hogy gyermekei számára mi a legnagyobb jó, sokkal nagyobb jót adományoz nekünk, mint amit kértünk, ha nem veszítjük el hitünket és bizodalmunkat. (The Youth’s Instructor, April 6, 1899.)
Krisztusnak Bethániában nem csak szeretteire kellett gondolnia, hanem tanítványaira is, akiknek oktatásra volt szükségük. Ők lesznek majd képviselői a világban, hogy az atya áldásai mindenkihez eljussanak. Az ő érdekükben engedte meg Lázár halálát. Ha helyreállította volna egészségét, akkor a csoda, mely isteni hatalmának legnagyobb bizonyítéka volt, nem következhetett volna be.
Ha Krisztus a betegszobában lett volna, Lázár nem halt volna meg, mert Sátánnak nem lett volna hatalma felette. Az Életadó jelenlétében a halál nyilai nem érhették volna Lázárt. Jézus megengedte, hogy Lázárt elragadja a halál hatalma, és hogy a gyászoló nővérek lássák testvérüket a sírban. Tudta, hogy amikor halott bátyjuk arcába néznek, a Megváltóba vetett hitük súlyosan megpróbáltatik. Ezért megmetszette az ágakat, hogy azok még több gyümölcsöt hozzanak. Tudta, hogy a nehéz küzdelemnek köszönhetően, melyen át kell menniük, hitük csak még nagyobb fénnyel ragyog majd fel. (The Youth’s Instructor, April 13, 1899.)
Mindenkihez, aki el akarja érni Isten vezető kezét, a legnagyobb csüggedés pillanatában van legközelebb az isteni segítség. … Ő minden kísértésből és próbából erősebb hittel, gazdagabb tapasztalatokkal hozza ki az embert. (The Desire of Ages, 528.)
