„Simon! Simon! Íme, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, de én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited. Azért ha majd megtérsz, erősítsd testvéreidet!” (Lk 22:31-32)
Számos, magát tanítványnak valló keresztény azért esik súlyos kísértésbe, mert nem ismerik önmagukat megfelelőképpen. Pétert ezért próbálta meg oly erősen az ellenség. Ha megértenénk saját gyengeségünket, akkor látnánk, milyen sokat kell még értünk tennie Istennek, és szívünkben megalázkodnánk Isten hatalmas keze alatt. Ha tehetetlenségünkben Krisztusba kapaszkodunk, akkor tudatlanságunkat kiegészíti az Ő bölcsessége, gyengeségünket ereje, törékenységünket pedig megtartó hatalma. Péter azért bukott el, mert nem ismerte saját gyengeségét. Erősnek hitte magát…
Ha Péter alázatosan Istennel járt volna, énjét Krisztusba rejtve, ha buzgón kereste volna az isteni segítséget, ha nem lett volna olyan magabiztos, és ha tettekre váltva megfogadta volna az Úr tanácsát, akkor imádságban fordult volna Istenhez. … Ha tüzetes önvizsgálatot tartott volna, az Úr isteni segítséggel ruházta volna fel, és nem lett volna szükség a Sátántól jövő rostálásra… Sátán semmilyen hatalma nem képes megingatni az olyan lelket, amely egyszerű bizalommal fogadja az Istentől jövő bölcsességet. (The Youth’s Instructor, December 15, 1898.)
Péter helyreállítását Krisztus gondoskodása okozta. Sátán semmit sem tehetett Krisztus hatalmas közbenjárása ellen. Az imádságot, melyet Krisztus Péterért ajánlott fel, mindenkiért felajánlja, aki szívében alázatos és töredelmes. Péter világosság, ismeret és nagy kiváltság ellen vétkezett. A magabiztosság okozta bukását, és ma is ugyanez munkálkodik az emberi szívekben. Lehet, hogy szándékunk szerint jók akarunk lenni és jót akarunk tenni, de egész biztosan vétkezni fogunk, ha nem tanulunk folytonosan Krisztus iskolájában. Egyetlen biztonságunk, ha alázatosan járunk Istennel. (The Youth’s Instructor, December 15, 1898.)
