„Ezért magam is arra törekszem, hogy mindenkor feddhetetlen lelkiismeretem legyen Isten és az emberek előtt.” (Csel 24:16)
A jellem erejét két dolog alkotja: az akaraterő és az önuralom. Sok fiatal összetéveszti az erős, féktelen indulatot az erős jellemmel, pedig valójában gyenge ember az, akit az indulatai uralnak. Az ember valódi nagysága és nemessége azon mérettetik meg, hogy van-e ereje megfékezni érzéseit, vagy az érzések és indulatok győzik le őt. (Child Guidance, 161, 162.)
Soha nem szabad elveszítenünk magunk felett az uralmat. Mindig legyen szemünk előtt a tökéletes Példa. Türelmetlenül és ingerülten beszélni, vagy akár kimondatlanul haragot érezni bűn. Méltósággal kell járnunk, hogy igaz képviselői legyünk Krisztusnak. Egyetlen ideges szó kiejtése olyan, mintha tűzkővel tűzkövet ütögetnénk: haragos érzéseket lobbanthatunk fel.
Soha ne legyetek olyanok, mint a szúrós vadgesztenyeburok. Ne engedjétek meg magatoknak otthon, hogy nyers, durva hangot használjatok. Hívjatok mennyei Vendéget otthonotokba, s adjatok lehetőséget Neki és a szent angyaloknak, hogy veletek lakjanak. Nyerjétek el Krisztus igazságosságát, Isten Lelkének megszentelő erejét, s a szentség szépségét, hogy a körülöttetek lévők azt lássák, hogy a világ világossága vagytok. …
Egy ünnepelt császár mondta a halálos ágyán: „Összes hódításaim között csak egy van, ami most vigaszt nyújt nekem: hogy legyőztem saját féktelen természetemet.” Nagy Sándor és Caesar könnyebbnek találták legyőzni a világot, mint legyőzni önmagukat. Miután nemzetet nemzet után igáztak le, végül elestek – egyikük a mértéktelenség áldozata lett, a másik őrült becsvágyáé. (Child Guidance, 95, 96.)
A keresztény nemesség legnagyobb bizonyítéka az önuralom. (The Desire of Ages, 301.)
Az Úr művében munkálkodva folyamatosan olyan iskolában tartózkodsz, ahol az önuralom, a megszentelt méltóság és az udvarias, kifogástalan viselkedés leckéit tanulhatod meg. (Letter 174a, 1902.)
