„A testvéri szeretet maradjon meg.” (Zsid 13:1)
A család egyetlen tagja sem zárkózhat önmagába… Ha valaki betelik Krisztus szeretetével, akkor udvariasságot, kedvességet és gyengéd figyelmességet fog tanúsítani mások érzései iránt, és embertársaival a szeretet cselekedetein keresztül, szeretetteljes, hálás és boldog érzésekkel fog kommunikálni. Nyilvánvalóvá lesz, hogy Jézusért él, és naponta tanulva lábainál, az Ő világosságát és békességét nyeri el. (The Youth’s Instructor, June 22, 1893.)
Az igazi előzékenység indítéka a szeretet legyen. – Az élet külső illemszabályainak leggondosabb ápolása sem elég arra, hogy kizárjon minden ingerlékenységet, éles bírálatot és illetlen beszédet. Az igazi kifinomultság addig sohasem fog megnyilvánulni, amíg az „én” foglalja el az első helyet. A szívben szeretetnek kell lakoznia. Az igaz keresztény a Mestere iránti mélységes szeretetéből meríti tettei indítékait. Krisztus iránti vonzalmának gyökeréből sarjad a testvérei iránti önzetlen érdeklődése.
Az összes dolog közül, ami után az emberek vágyódnak, amit ápolnak és művelnek, semmi sem olyan értékes Isten szemében, mint a tiszta szív, a hálával és békével átitatott természet.
Amikor az igazság és szeretet isteni összhangja van a szívben, az szétárad szóban és tettben… Szívünkben őszinte jóindulatnak kell lennie. A szeretet a tulajdonosának a magatartás jóindulatát, illemét és kedvességét juttatja. A szeretet megvilágosítja az arcot, lággyá teszi a hangot, kifinomulttá és felemeltté teszi az egész embert. Összhangba hozza őt Istennel, mivel az mennyei tulajdonság. (The Adventist Home, 425, 426.)
Ne engedjétek, hogy az önzés a szívükben éljen, vagy az otthonotokban bármi módon helyet találjon! … Ha a család minden tagja a mennyei királyi családhoz tartozik, akkor valódi udvariasság hatja át az otthon légkörét. Mindenki arra törekszik majd, hogy a többieknek örömet szerezzen. (Child Guidance, 143.)
