„… mert nélkülem semmit sem cselekedhettek.” (Jn 15:5)
Az első megtanulandó lecke…az Istentől való függés leckéje. Ahogy a mező virága a talajba ereszti gyökerét, ahogyan levegőt, harmatot, záport és napfényt vesz magához, úgy kell nekünk is Istentől vennünk mindazt, ami a lélek életére szolgál. (Testimonies For The Church 7:194.)
Isten jelenléte bizonyosság a kereszténynek. A hitnek ez a sziklája az Isten élő jelenléte. A leggyengébb is rábízhatja magát. Akik magukat a legerősebbnek tartják, a leggyengébbnek bizonyulhatnak, hacsak Krisztusra mint erősségükre és érdemszerzőjükre nem bízzák magukat. Ez az a kőszikla, melyre eredményesen építhetünk. Isten közel van Krisztus engesztelő áldozatában, közbenjárásában, és szerető, gyengéd kormányzásában, melyet az egyház felett gyakorol. A mennyei trónon ülve élénk érdeklődéssel figyeli egyházát. Amíg az egyház tagjai éltető nedvet és táplálékot nyernek Krisztustól, és nem emberi vélekedésekből és kitalációkból merítik azokat; ha meggyőződnek róla, hogy Isten közel van hozzájuk Krisztusban és teljes bizalmukat belé helyezik, akkor élő kapcsolatuk lesz Krisztussal, mint ahogyan az ág kapcsolódik a szőlőtőhöz. Az egyház nem emberi teóriákon vagy hosszadalmas formaságokon nyugszik. Krisztuson, mint a hívők Igazságán áll fenn. A Krisztusba vetett hitre épül, „és a pokol kapui nem vesznek rajta diadalmat.”
A lelkek erőssége Istenben van, nem emberekben. A csendes bizodalom az erőssége mindenkinek, aki szívét Istennek adja. Krisztus nem csak alkalmanként érdeklődik irántunk, hanem erősebben és gondoskodóbban, mint az anya gyermeke iránt… Megváltónk emberi szenvedés és gyötrelem, bántalmazás, szidalom, gúny, visszautasítás és halál révén vásárolt meg minket. Mindig figyel rád, Isten reszkető gyermekére. Az ő védelme alatt biztonságban vagy… Emberi természetünk gyengesége nem akadályozza meg mennyei Atyánkhoz való menetelünket, mert Krisztus meghalt, hogy engesztelést szerezzen értünk. (Ellen G. White Manuscript 15, 1897.)
