„Igazságáért tetszett az ÚRnak, hogy törvényét naggyá és dicsőségessé tegye.” (Ézs 42:21)
Isten kormányzatának törvényét egyszülött Fiának halála tette naggyá. Krisztus hordozta a világ bűneinek terhét. Elfogadásunk egyetlen alapja Isten Fiának testet öltése és halála. El tudta szenvedni, mert az isteni természet elhordozta. Kiállhatta a próbákat, mert a hűtlenség és bűn foltja nélkül való volt. Krisztus diadalmaskodott az ember javára, elviselve az igazságos büntetést. Biztosította az ember számára az örök életet, miközben felmagasztalta a törvényt, és tiszteletre méltóvá tette. (The Youth’s Instructor, August 4, 1898.)
Minden léleknek követnie kell Krisztusnak, az emberi család nagy példaképének lábnyomait. Ezt mondta: „Én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait.” A farizeusok úgy gondolták, hogy gyengíteni akarja Isten törvényének kívánalmait, ám hangja így zengett azok fülébe: „Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvény és a próféták eltörlésére; Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem hogy betöltsem. Bizony mondom néktek, ég és a föld elmúlnak, de a törvényből egyetlen ióta vagy pontocska el nem múlik, míg minden be nem teljesedik.”
Krisztus azért jött, hogy naggyá és dicsőségessé tegye a törvényt; azért jött, hogy felmagasztalja a régi parancsolatot, melyet kezdettől fogva hallottatok. Szükségünk van a törvényre és a prófétákra. Szükségünk van az Ószövetségre, hogy elvezessen az Újszövetséghez, mely nem veszi át az Ószövetség helyét, hanem még világosabban kinyilatkoztatja számunkra a megváltás tervét, értelmet adva az egész áldozati rendszernek és az Igének, melyet régtől fogva hallottunk. Minden lélek tökéletes engedelmességgel tartozik Isten kifejezett akarata iránt, és ez egyesíti majd Krisztussal…Róla van megírva: „Íme jövök, a könyvtekercsben írva van rólam, hogy teljesítsem akaratodat, ezt kedvelem, én Istenem, törvényed szívem közepette van.” (The Youth’s Instructor, November 8, 1894.)
