„És álmot látott: íme, egy létra volt a földön felállítva, melynek teteje az eget érte, és íme, Isten angyalai fel s alá jártak azon.” (1Móz 28:12)
A világ e kicsiny foltja az univerzum legnagyobb érdeklődésének tárgya…Mégis, kapcsolatba kerülünk városaink nyüzsgő tevékenységével, elvegyülünk az átjárók, utcák és vásárcsarnokok zsúfolt forgatagában; az ember úgy él, mintha az életben az üzlet, a sport és a szórakozás lenne minden – mintha csak e világ lenne, aminek le kell kötnie gondolatainkat. Milyen kevesen elmélkednek a láthatatlan dolgok felett!
Az egész menny mély érdeklődéssel figyeli az embereket, akik oly elfoglaltak, és még csak fogalmuk sincs a láthatatlan dolgokról… Időnként a mennyei ügynökök félrevonják a függönyt, mely eltakarja a láthatatlan világot, hogy elménket elvonják a nagy rohanástól, és észrevegyük, hogy tanúi vannak mindannak, amit mondunk és teszünk, amit üzleti ügyeinkben végzünk, vagy amikor egyedül csak önmagunkra gondolunk…
E mennyei lények szolgáló angyalok, akik gyakran emberi formát öltenek, idegenekként társalogva azokkal, akik Isten munkájában foglalatosak. Elhagyatott helyeken a veszélyben lévő utazó mellé szegődnek társul. Vihartól hányt hajókon félelmet elűző és reményt keltő szavakat szólnak a veszedelem idején. Sokan, különféle körülmények között, hallották már más világok lakóinak a hangját. Időről időre hadseregek élére állnak. Volt, amikor járványok és betegségek megszüntetésére küldettek el. Előfordult, hogy családok szerény asztalánál ettek, vagy fáradt utazóként szállást kértek éjszakára….
A mennyei angyalok minden jó dologban együttműködnek velünk, összekötve ezáltal a földet a mennyel. (The Review and Herald, November 22, 1898.)
