„Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.” (Rm 8:14)
A Szentlélek: személy, mert lelkünkkel együtt tesz bizonyságot arról, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha ezt a bizonyságot tette, önmagában hordja igazolását. Ilyenkor hisszük és biztosak vagyunk abban, hogy Isten gyermekei vagyunk. (Evangelism, 616.)
Az Úr a kegyelem teljességét árasztja mindenkire, aki befogadja a menny ajándékát. A Szentlélek Krisztus szolgálatába állítja az Istentől kapott képességeket és az emberi eszközt az isteni mintára alakítja olyan mértékben, amennyire az ember őszintén vágyakozik az átalakulásra. (The Youth’s Instructor, July 5, 1894.)
Akik azt akarják, hogy a Szentlélek vezesse őket, azok megvilágosíttatnak és megszenteltetnek. Különbséget fognak tenni a bűn visszataszító volta és a szentség szépsége között. Becsülni fogják azt a nagy tisztességet, hogy Isten fiainak neveztetnek, tudván, hogy teljesen méltatlanok a Krisztussal, az Atya egyszülött Fiával való közösségre. Krisztus magára vette természetünket, hogy közösséget vállaljon velünk. Szenvedett a testben…, hogy Istenhez vezethesse sok fiát és leányát. (The Youth’s Instructor, December 8, 1892.)
A Lélek árasztja az igazság Napjának világos sugarait a sötét kedélyre; Ő lobbantja lángra az emberi szíveket az örök igazság felismerése által; feltárja a lélek előtt az igazi élet célját, és meggyőzi az embert a bűnről; feléleszti a hitet Isten iránt, aki egyedül tud a bűnből megmenteni. A Lélek munkálja a jellem átalakulását oly módon, hogy figyelmünket az időleges és elmúló dolgokról az örökkévalóságra tereli. A földi dolgok helyett az örökkévalókhoz vonzódunk általa. A Lélek újjászül, megfinomítja és megszenteli az emberi lényeket, és a királyi család tagjaivá, a mennyei Király gyermekeivé teszi őket. (Gospel Workers, 286, 287.)
