„Azért menjetek ki közülük, és szakadjatok el tőlük – azt mondja az Úr –, és tisztátalant ne érintsetek, és én magamhoz fogadlak titeket, Atyátok leszek, ti pedig fiaimmá és leányaimmá lesztek – azt mondja a mindenható Úr.” (2Kor 6:18)
A világegyetem teremtője szerető atyaként szólít meg titeket…A mennyei Atya a királyi család tagjaivá akar tenni titeket, hogy hatalmas és drága ígéretei által isteni természet részesei legyetek…Minél inkább részesei lesztek a tiszta, bűntelen angyalok és a megváltó Krisztus jellemének, annál erőteljesebben hordozzátok majd az isteni természet pecsétjét, és annál kevésbé hasonultok a világhoz. (Testimonies For The Church 2:44.)
„Elfogadlak titeket, Atyátok leszek, ti pedig fiaim és leányaim lesztek…” Micsoda nagyszerű ígéret ez, mely azonban az engedelmesség feltételéhez van kötve!…Megígéri, hogy Atyátok lesz. Micsoda kapcsolat ez! Erősebb és szentebb, mint bármilyen földi kötelék. Ha meghozzátok az áldozatot, ha el kell hagynotok atyátokat, anyátokat, testvéreiteket, feleségeteket és gyermekeiteket Krisztusért, nem lesztek elhagyatottak. Isten a családjába fogad titeket; a királyi család tagjai és a Menny Királyának gyermekei lesztek. (Testimonies For The Church 1:510.)
Ha Atyánknak nevezzük Istent, ezzel gyermekeinek ismerjük el magunkat, akiket az Ő bölcsességének kell irányítania. Neki kell engedelmeskednünk hát mindenben, tudva, hogy Isten szeretete soha meg nem változik. Az Ő tervét kell elfogadnunk életünkre. Mint Isten gyermekei úgy fogunk őrködni Isten becsülete, jelleme, családja, munkája fölött, mint saját legfőbb célkitűzéseink fölött. Örömünk telik abban, hogy ápoljuk és tiszteletben tartjuk az Atyához és családja minden egyes tagjához fűző kapcsolatunkat. (Thoughts from the Mount of Blessing, 105.)
Isten a mi Atyánk, aki gyengéd szülőként visel gondot lelki gyermekeire. Elkötelezi magát, hogy védelmezője, vigasztalója, vezetője és barátja legyen mindazoknak, akik engedelmeskednek neki. (Letter 79, 1898.)
