„Hogy majd dicsőségben maga elé állítsa az egyházat úgy, hogy ne legyen rajta szennyfolt vagy ránc vagy valami hasonló, hanem hogy legyen szent és feddhetetlen.” (Ef 5:27)
Az egyház, bármilyen gyarló és tévedő is, mégis az egyetlen dolog a Földön, amit Krisztus a legnagyobb figyelemben részesít. Állandó gondoskodással figyeli és Szentlelkével erősíti azt. Mi, az egyház tagjaiként engedjük neki, hogy megérintse elménket és munkálkodjon rajtunk keresztül dicsőségére. (Manuscript 155, 1902.)
Krisztus szereti egyházát. Minden szükséges segítséget megad azoknak, akik erőért folyamodnak hozzá a krisztusi jellem kifejlesztése érdekében. szeretete azonban nem gyengeséget jelent. Nem működik együtt bűneikkel és nem ad nekik előmenetelt, amíg helytelen dolgokat cselekszenek. Csak őszinte bűnbánat által bocsáttatnak meg bűneik, mert Isten nem fedi be a gonoszságot az igazságosság köntösével. Csak a hűséges szolgálatot ismeri el. Bőségesen megáldja azokat, akik másoknak bemutatják igazságosságát, irgalmát és szeretetét. Azok, akik az Ő szolgálatában állnak, járjanak őelőtte igazságban és alázatosságban, hűen követve lábnyomát és megtartva a szent elveket, melyek örök korszakokon át megmaradnak. Mutassák meg szóban és tettben, hogy engedelmeskednek azoknak a törvényeknek, melyeknek a mennyben is engedelmeskednek. (Manuscript 52, 1901.)
Az egyház a letéteményese Krisztus kegyelmi kincseinek; végül pedig kinyilatkoztatja a „mennybéli fejedelemségek és hatalmasságok előtt” (Ef. 3: 10) Isten felmérhetetlen szeretetét… Az egyház Isten erős vára és menedékvárosa, melyet fenntart ebben a hűtlen világban… Ez az ő kegyelmének színtere, amelyben gyönyörködik, hogy kinyilatkoztassa szíveket átformáló hatalmát. (The Acts of the Apostles, 912.)
Istennek az egyház iránti szeretete végtelen. Soha nem szűnik meg örökségéért fáradozni. (The General Conference Bulletin, July 1, 1900.)
