„De mindazoknak, akik befogadták, akik hisznek az ő nevében, hatalmat adott, hogy Isten gyermekeivé legyenek.” (1Jn 1:12)
Az isteni fiúság nem olyan dolog, amit magunktól szerzünk meg. Csak azok kapnak hatalmat, hogy Isten fiai és leányai legyenek, akik elfogadják Krisztus Megváltójuknak. A bűnös semmi módon nem képes megszabadítani magát a bűntől. Hogy ezt elérhesse, magasabb hatalomhoz kell fordulnia. János így kiáltott fel: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit!” Egyedül Krisztusnak van hatalma, hogy megtisztítsa a szívet. Csak aki bocsánatért és elfogadásért folyamodott, csak az tudja mondani:
„Adni semmit nem tudok, Keresztfádra borulok…” A fiúság ígérete azonban mindenkié, aki „hisz az Ő nevében”. Mindenki, aki hitben jön Jézushoz, bocsánatban részesül. (The Review and Herald, September 3, 1903.)
Krisztus vallása átformálja a szívet. A világias gondolkodást mennyeivé teszi. Befolyása alatt az önző ember önzetlenné válik, mert ilyen Krisztus jelleme. A becstelen, áskálódó ember egyenessé lesz, mert második természetévé válik, hogy azt tegye másokkal, amit szeretne, hogy mások tegyenek vele. A züllött jellem tisztátalansága tisztává válik. Helyes szokásokat fog kialakítani, mert Krisztus evangéliuma az élet illataként hat rá. (The Southern Work, February 7, 1905.)
Isten Krisztusban nyilatkozott meg, „s megbékéltette magával a világot” (II. Kor. 5:19). Az embert a bűn annyira lealacsonyította, hogy lehetetlen volt számára saját erejéből összhangra jutni Istennel, akinek lénye tisztaság és jóság. Azonban Krisztus, miután megváltotta az embert a törvény átkától, isteni erőben részesíthette. Így Isten iránt tanúsított bűnbánat és Krisztusba vetett hit által Ádám elbukott gyermekei ismét „Isten gyermekeivé” (I. Jn. 3:2) lehetnek. (Patriarchs and Prophets, 64.)
Amikor a lélek befogadja Krisztust, erőt nyer arra, hogy Krisztus életét élje. (Christ’s Object Lessons, 314.)
