„Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk őhozzá, és meg fogjuk őt látni, amint van.” (1Jn 3:2)
Nem az a dolgunk, hogy nyugodtan üljünk, és arra várjunk, hogy valami csodás esemény által a jellemünk majd megváltozik, amikor Jézus megjelenik az ég felhőiben hatalommal és nagy dicsőséggel. Nem, fiatal barátaim, mi mind megítéltetünk, és a próba itt, ebben az életben ér minket, hogy jellemet fejleszthessünk az eljövendő, halhatatlan életre. (The Youth’s Instructor, August 24, 1893)
Ne gondoljuk, hogy az önzés, a magunk nagyra becsülése és kényeztetése összeegyeztethetők Krisztus lelkületével. Olyan felelősség nyugszik minden igazán megtért férfi és nő vállán, amelyet még felbecsülni sem tudunk megfelelően. A mennyei király fiai és lányai nem vehetik át a világ elveit és útjait. (Testimonies For The Church 5:410)
A világtól elkülönülve minden téren nehézségekbe ütközünk majd. De itt a vigasztalás számunkra: „Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha Ő megjelenik, hozzá hasonlatosak leszünk, mert meglátjuk Őt, amint van”. (Manuscript 28, 1886.)
Szavaink és tetteink által kell megmutatnunk, hogy felismertük a rajtunk nyugvó nagy felelősséget. Világosságunknak oly tisztán kell ragyognia, hogy mások láthassák: mindennapi életünkkel megdicsőítjük az Atyát, a mennyel állunk kapcsolatban és társörökösök vagyunk Jézus Krisztussal. (Testimonies For The Church 4:16.)
Az Atyával és Fiával, Jézus Krisztussal való közösség lelket nemesítő és felemelő öröm, valamint kimondhatatlan és teljes dicsőség részeseivé tesz minket. Az élelemnek, ruházatnak, rangnak és vagyonnak meglehet a maga értéke; de az Istennel való kapcsolatnak megfizethetetlen értéke van. És bár „még nem lett nyilvánvalóvá, mivé leszünk”, „amikor Krisztus, a mi életünk megjelenik”, hozzá hasonlók leszünk. (Testimonies For The Church 4:357.)
