„Isten eltöröl a szemeikről minden könnyet, és halál nem lesz többé, sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.” (Jelenések könyve 21,4)
Nekünk élő, feltámadt Üdvözítőnk van, aki letörte a sír bilincseit. Lázár feltámasztása előtt diadalmasan jelentette ki: „Én vagyok a feltámadás és az élet.” Jézus eljön – elkészültünk-e, hogy megállhassunk előtte?
Az Életadó nemsokára eljön, hogy előszólítsa a sírok foglyait. Utolsó gondolatuk a halál volt, de most így kiáltanak fel: „Halál, hol a te fullánkod? Sír, hol a te diadalmad?” A halál fájdalma volt az utolsó, amit éreztek. Amikor felébrednek, a fájdalom eltűnt. Halhatatlanságba öltözve állnak, majd felemelkednek, hogy találkozzanak Urukkal a levegőben. Isten városának kapui kitárulnak, és Isten megváltottai bevonulnak a kérubok és szeráfok mellett. Krisztus köszönti őket, és áldását adja rájuk e szavakkal: „Jól van, jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután, menj be a te Uradnak örömébe!” (Máté evangéliuma 25,33) Mit jelent az „Úrnak öröme”? Megváltónk örömmel látja szenvedéseinek eredményét. Mi is meglátunk valakit, akiért éjszakákon át könyörögtünk az Úrhoz. Meglátjuk azt, akivel halálos ágyán beszéltünk, és tehetetlenségében Krisztusba kapaszkodott. Egy nyomorult, iszákos ember tekintetét igyekeztünk Jézusra irányítani, akinek van hatalma arra, hogy megmentse. Elmondtuk neki, hogy Krisztus győzelemre segítheti őt. Most ezek az emberek is a halhatatlanság dicső koronáját viselik. (18. kézirat, 1894)
Isten országában nincs csalódás, szomorúság, bűn. Nincs, aki azt mondaná: „Beteg vagyok!” Ott nincs halál és gyász. Nincs elválás, megtört szív. Jézus velünk lesz, és szívünket béke tölti be. Megváltónk jelenlétében teljes öröm van, és jobbján örök gyönyörűség. (The Signs of the Times, 1892. február 8.)
