„Nagyok és csodálatosak a te dolgaid, mindenható Úr Isten, igazak és igazságosak a te útjaid, óh szentek Királya!” (Jelenések könyve 15,3)
Azon a napon a megváltottak az Atya és a Fiú dicsőségében fénylenek majd. A menny angyalai arany hárfájukat megszólaltatva üdvözik a Királyt és győzelmének jelvényeit: a megváltottakat, akik megmosták és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében (Jelenések könyve 7,14). Felzeng a diadalének, amely betölti a mennyet: Krisztus győzött! Belép a mennyei udvarokba megváltottai kíséretében, akik tanúsítják, hogy küldetése, szenvedése és áldozata nem volt hiábavaló. (Review and Herald, 1904. november 24.)
Magasan a város felett, ragyogó arany alapzaton áll a királyi trón, amelyen Isten Fia foglal helyet. Jézus Krisztus hatalmát és fenségét nyelv nem fejezheti ki. Az örökkévaló Atya dicsősége veszi körül Fiát. Jelenlétének ragyogása betölti Isten városát, és kiárad a kapukon az egész Földre.
A királyi trónhoz legközelebb állnak azok, akik egykor a gonoszt szolgálták, azonban üszökként ragadtattak ki a tűzből (Zakariás könyve 3,2), s azután mély odaadással követték Megváltójukat. Majd azok következnek, akik a hamisság és hűtlenség közepette is keresztényi jellemről tettek bizonyságot, s tisztelték Isten törvényét akkor is, amikor a keresztény világ érvénytelennek nyilvánította. Mellettük állnak azok a milliók, akik a korszakok során vértanúhalált haltak hitükért. Rajtuk kívül ott látható a „nagy sokaság, amelyet senki meg nem számlálhat, minden nemzetből, ágazatból, nyelvből és népből… a trón előtt és a Bárány előtt, fehér ruhákba öltözve, kezeikben pálmaágak” (Jelenések könyve 7,9). Harcuk befejeződött, győzelmüket kivívták. A versenypályát megfutották, a jutalmat elnyerték (Korinthusi I. levél 9,24). (…)
A menny és a Föld összegyűlt lakói jelenlétében történik Isten Fiának megkoronázása. (A nagy küzdelem – Korszakok nyomában, 665–666. o.)
