„A szeretet hosszútűrő, a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.” (Korinthusiakhoz írt I. levél 13,4)
Ha megnyitjuk szívünket és otthonunkat Jézus előtt, hogy velünk lakhasson, ügyeljünk lelkünk tisztaságára, hogy ne szennyezze be a viszály, keserűség, harag, rosszindulat vagy barátságtalan szó. Jézus nem lakik olyan otthonban, ahol torzsalkodás, irigység és indulatoskodás uralkodik.
Jézus Krisztus szeretete volt Pál apostol beszédének magasztos tárgya és késztető ereje, amely irányította őt.
A csüggesztő körülmények között, amelyek sok keresztény kedvét szegték volna, Pál így kiáltott: „Örüljetek az Úrban mindenkor, ismét mondom: örüljetek!” Ugyanezt a reménységet és derűt nyilvánította ki a hajó fedélzetén, amikor vihar dúlt körülötte, és a hajó darabokra tört. Ő adott utasítást a hajóparancsnoknak, és mindenki életét megőrizte. Habár fogolyként vitték, a valóságban mégis ő volt a hajó ura, a leggazdagabb és legboldogabb ember a fedélzeten. Amikor hajótörést szenvedve a barbárok által lakott szigetre vetődtek, Pál a legnagyobb lelki nyugalommal és a legtevékenyebben segített megmenteni felebarátait a hullámsírtól. Ő hozott fát, hogy tüzet gyújtson didergő társainak. Látva, hogy a halálos marású vipera Pál kezére tapadt, rémület fogta el a körülötte lévőket, de az apostol nyugodtan lerázta a kígyót a tűzbe, mert tudta, hogy nem árthat neki, hiszen feltétlenül bízott Istenben.
A királyok és előkelők előtt, akik kezükben tartották életét, nem ingott meg, mert Istennek szentelte magát. Szava kedvesen hangzott fel – hasonlóan a kegyelem angyalának szavaihoz –, amint elmondta a kereszt történetét, s Jézus végtelen szeretetéről beszélt. (Review and Herald, 1885. szeptember 8.)
A szeretet követeinek csodálatos hatalmuk van, mert a szeretet Istentől ered. (Nevelés, 114. o.)
