„Az ember kevélysége megalázza őt, az alázatos pedig tisztességet nyer.” (Példabeszédek könyve 29,23)
Az ember nagyra tarthatja magát büszkeségében, és kérkedhet erejével, azonban Isten egyetlen pillanat alatt semmivé teheti őt. Sátán arra akar rábírni, hogy Istentől kapott talentumainkkal önmagunkat dicsőítsük. Az élő, mindenütt jelen levő és mindig tevékeny Isten képességeket adott nekünk, hogy felhasználjuk; értelmet, hogy alkossunk; szívet adott, hogy az Ő trónjának helye legyen; szeretetet, hogy áldásul áradjon a körülöttünk lévőkre; lelkiismeretet, amelynek hangja által a Szentlélek meggyőzhet bűnenkről, az igazságról és az ítéletről. (Youth’s Instructor, 1905. március 28.)
A büszkeség, a tudatlanság és a balgaság állandó társak. Isten nem fogadhatja el a büszkeséget, amely hitvalló népe között megnyilatkozik. (Bizonyságtételek, IV. köt., 634. o.)
Könnyebb megtanítani gyermekeinket a büszkeségre, mint az alázatosságra.
Azonban a tisztesség előtt alázatosság jár: magas tisztségek betöltésére a menny olyan embereket választ, akik szerény helyet foglalnak el Isten előtt. A leggyermekibb lelkületű tanítvány a legeredményesebb Isten munkájában. A mennyei lények azzal tudnak együttműködni, aki nem önfelmagasztalásra, hanem mások megmentésére törekszik. Jézus Krisztussal kapcsolatot tartva induljunk el, hogy segítsünk a bűneikben elveszendőknek. Így sikert érünk el ott is, ahol sok tanult és művelt ember kudarcot vall.
Az egyszerűség és a gyermeki, bizakodó szeretet azok a jellemtulajdonságok, amelyeket a menny értékel. (Bizonyságtételek, I. köt., 134. o.)
Salamon sohasem volt olyan gazdag és olyan bölcs, mint amikor megvallotta: „Én csak egy kicsiny gyermek vagyok, nem tudok kimenni és bejönni.” (Királyok I. könyve 3,7) (Jézus élete, 436–437. o.)
