„Vegyétek fel Isten minden fegyverét, hogy mindeneket elvégezvén, megállhassatok… Álljatok hát elő, körülövezvén derekatokat igazlelkűséggel…” (Efézusi levél 6,13–14)
Ha a ránk ragyogó világosságban járva engedelmeskedünk az igazságnak, amelyet megértettünk, akkor nagyobb világosságot nyerünk. Nem mentegethetjük magunkat, ha csak azt az ismeretet fogadjuk el, amelyet atyáink kaptak száz évvel ezelőtt. Szükségünk van arra, hogy megismerjük az igazság minden részletét, és naponta gyakorolnunk kell, amit felismertünk. (Historical Sketches, 197. o.)
Csak akkor leszel Jézus Krisztus képviselője, ha az igazság teljesen áthatja szívedet-lelkedet. Isten azt akarja, hogy betöltsön a Szent Lélek, és erőt nyerj a magasságból. Ne azért dolgozzunk, hogy „nagy emberek” lehessünk, hanem hogy jó és tökéletes emberekké váljunk, akik hirdetik „annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az Ő csodálatos világosságára hívott el” bennünket (Péter I. levele 2,9). Isten Kálebeket és Józsuékat hív: félelem nélküli, őszinte szívű embereket, akik hittel és bátorsággal munkálkodnak. (Review and Herald, 1889. december 3.)
Ha Isten igazsága nem gyökerezik mélyen a szívünkben, akkor nem tudjuk kiállni a kísértések próbáját. Csak egy hatalom van, amely képes bennünket szilárdan megtartani a leginkább megpróbáló körülmények között: Isten kegyelme. A körülöttünk élők figyelnek bennünket, észrevesznek minden következetlenséget, s megvetésük kíséri a gyengét és tétovázót. A fiatalok magasra tűzzék a célt! Alázatos imában keressék a segítséget, amelyet Krisztus megígért, így olyan hatással lehetnek másokra, hogy félelem nélkül találkozhatnak majd velük a végső számadás és jutalom nagy napján. Akik a munkájukban és a vallási életükben is saját példájukkal mutatták be a legmagasztosabb keresztényi elveket, győzőkként léphetnek be Isten Paradicsomába. (Youth’s Instructor, 1886. november 10.)
