„Az Úr angyala tábort jár az Őt félők körül, és kiszabadítja őket.” (34. zsoltár 8)
Mennyei követek haladnak át országunkon, s igyekeznek megvigasztalni a szomorúakat, megoltalmazni a megátalkodottakat, hogy megnyerjék az emberek szívét Krisztusnak. Személyesen nem láthatjuk őket, mégis velünk vannak, hogy vezessenek, védjenek és irányítsanak bennünket. (…)
Az angyalok mennyei légkört teremtenek körülöttünk, s a láthatatlan és örökkévaló felé irányítják figyelmünket. Szemünk nem látja őket, a mennyeieket csak lelki látással szemlélhetjük, a mennyei hangok harmóniáját csak lelki fülünkkel hallhatjuk. (…)
Ismét angyalok beszéltek az emberekkel, amiképpen ember beszél a barátjával, és biztos helyre vezették őket. Az angyalok bátorító szavai újra és újra megerősítették a hűségesek lankadó lelkét, s gondolataikat a földi események fölé emelték, hogy hit által szemléljék a fehér ruhákat, aranykoronákat, a győzelem pálmaágait, amelyeket elnyernek a győztesek, amikor majd a mennyei trón előtt állnak.
Az angyalok feladata az, hogy közel jöjjenek a megpróbáltakhoz és megkísértettekhez. Fáradhatatlanul munkálkodnak mindazokért, akikért Krisztus meghalt. (Az apostolok története, 152–154. o.)
Az angyalok mindig jelen vannak ott, ahol a legnagyobb szükség van rájuk. Azok mellett állnak, akiknek a leghevesebb harcot kell vívniuk természetük és örökölt hajlamaik ellen, s akiknek otthoni körülményeik a legcsüggesztőbbek. (Review and Herald, 1895. április 6.)
A mennyei angyalok feladata mindazok vezetése, oltalmazása és irányítása, akik örökölni fogják az üdvösséget. A hűséges őrszemek figyelnek ránk, hogy helyes utakra vezessenek bennünket. (Youth’s Instructor, 1901. február 14.)
