„Az Ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden utadban.” (9. zsoltár 11)
Jézus Krisztus minden követőjének van őrzőangyala. A mennyei őrizők megoltalmazzák az igazakat a gonosz hatalmától. Ezt Sátán is tudja, ezért így szólt: „Vajon ok nélkül féli Jób az Urat? Nem vetted-e körül őt magát, házát és mindenét, amije van?” (Jób könyve 1,9–10) A zsoltáríró szavai bemutatják, ki az, aki által Isten megoltalmazza népét: „Az Úr angyala tábort jár az Őt félők körül, és kiszabadítja őket.” (34. zsoltár 8)
Isten gyengéd szeretetet tanúsít népe iránt. Láttam, hogy Isten angyalai kiterjesztik szárnyaikat a hívők felett. Mindegyiküknek van egy kísérő angyala. Amikor a hívők sírtak csüggedtségükben, vagy veszélyben voltak (…), az angyalok a szent városban abbahagyták éneküket. Minden angyal sírt (…). Ha azonban Krisztus hívei az előttük levő jutalomra tekintettek, és megdicsőítették Istent, hálát adva Teremtőjüknek, akkor az angyalok hárfáikon játszva hangosan énekelték: Alleluja!, és a mennyben visszhangzott a gyönyörű szép ének. (Early Writings, 39. o.)
Isten megparancsolta angyalainak, hogy őrködjenek felettünk: ha őrizetük alá helyezzük magunkat, akkor minden veszélyben mellettünk fognak állni. Ha tudtunkon kívül abban a veszélyben forgunk, hogy rossz hatással vagyunk másokra, az angyalok jóra késztetnek bennünket, segítenek megtalálni a megfelelő szavakat, és befolyásolják tetteinket. Így a környezetünkben élőkre gyakorolt hatásunk csendes és tudtunkon kívüli lehet, mégis hatalmas erő nyilvánul meg benne, amely másokat is Krisztushoz vonz. (Review and Herald, 1906. február 15.)
